Írásaim

Vid Ödön

Mesevilágban élni (1.)

2015. április 17. 13:30 - Vid Ödön

Szabadkozás

Szerző kijelenti, hogy a történet szereplőit ő találta ki.

Ha azokban netán valaki magára, ismerősére, vagy bárki másra ismerne, az csakis a véletlen műve.

Aki mindezek ellenére valamely negatív szereplőben magát véli felfedezni, és ez zavarja, annak a szerző ajánlja, hogy próbáljon meg valamelyik pozitív hősével azonosulni.

Bár a szerző viszonylag olvasottnak tartja magát, az általa nem olvasott irodalmi művek listája sokszorosan meghaladja az olvasottakét, ezért elképzelhető, hogy a történet valamely helyszínét, személyiségét vagy történését valaki már előtte megírta. Ezekért a szerző előre is elnézést kér.

Végül a szerző büszkén vállalja, hogy sok ihletet merített a magyar népmese irodalomból, amelyeket bátorkodott felhasználni.


A történet eleje

A karácsony vigasztalan idővel köszöntött be. Órák óta esett az eső, mindenütt sár és pocsolyák sötétlettek. A gyerekek sajnos már évek óta nem részesültek fehér ünnepekben. Ráadásul a meteorológusok az egész hétre ilyen időt jósoltak.

A kisváros egyik új családi házában középkorú házaspár élt. Gyerekeik, egy fiú és két lány, már felnőttek. Még egyikük se alapított családot, bár már kirepültek a családi fészekből. Karácsony délután rendszerint a szülőknél gyűltek össze. Közösen díszítették fel a fát. Este átadták egymásnak az ajándékaikat, majd megvacsoráztak, azután együtt nézték a tv-ben ilyenkor szokásos télapó történetek egyikét. Az asszony egyszer csak megszólalt:

– De jó lenne mesevilágban élni!

Éjfél felé a fiatalok hazamentek, a szülők pedig lefeküdtek. Elalvás előtt sokáig beszélgettek arról, hogy milyen is lenne az a meseország, amelyben szívesen élnének.

Hálószobájuk teraszra vezető ajtaján keresztül látni lehetett a környék többi családi házát, ebben az időszakban majd mindegyiket késő reggelig villódzó fényfüzérek díszítették. Jó időben a felkelő nap előbb vörös, majd pedig aranyfényben fürdette az ágyukat.

Hogy az ágyból éjszaka is jól lehessen látni, a komódon hálózatról működő, nagy számkijelzős, világító digitális óra mutatta az időt.

 

I. MESEVILÁG PITVARÁBAN

Másnap reggel

Először a férfi ébredt. Örült, hogy a falakon a felkelő nap visszfényét látta táncolni, bár az szokatlan szögből, a teraszajtó helyett az ablakon ömlött be a szobába. Kíváncsian nézett az órára, azonban az sötét volt.

– Hm – gondolta –, áramszünet lehet.

Csendesen felkelt, hogy alvó feleségét ne ébressze fel, azután a félhomályban kibotorkált az előszobába a biztosítéktáblához. Felkapcsolta a villanyt, de az nem gyulladt meg. Kabátot vett, hogy kimenjen az udvaron a villanyórához, ellenőrizni, ott minden rendben van–e.

Ahogy kilépett az ajtón, a meglepetéstől földbe gyökerezett a lába. Ámulva nézett körül, mert a táj egészen másként festett, mint előző nap. Vele szemben nem álltak ott sem a szomszéd, sem a mögötte lévő utcák házai. Helyette mintegy száz méterre tenger látszott, amelyen óriás hullámok vonultak szüntelenül. A partig csak zöld füves mezőt látott, amelyet a kert kapujától induló terrakotta kockákból kirakott út szelt keresztül.

Jobbra-balra nézett, majd megfordult, de nem látta a kerítésen túl a szomszéd házakat sem. A ház háta mögött azonban a távolban egy hatalmas hegyláncot fedezett fel, amely vakítóan csillogott a nap fényétől. Bár sokszor jártak az Alpokban, az ott látott hegyek meg sem közelítették ezt. Az ég szikrázóan kék volt, még egy felhőpamacsot sem lehetett látni sehol. A hegylánc egyszerűen beleveszett az égbe, a csúcsokat sehol sem tudta felfedezni, és egyetlen völgy vagy hágó sem volt látható.

Körbejárta a házat. Mindenütt csak a zöld mezőt látta a kerítésen kívül, kivéve hátul, ahol a terrakotta út folytatódott, és kanyarogva vezetett a hegy felé. Ezt leszámítva semmi nyoma nem volt annak, hogy a környéken emberek élnének. Nem állt ott a ház előtti villanyoszlop, amiről az áramot kapták, hiányzott a telek sarkánál álló tűzcsap is.

Rossz előérzettel tért vissza a konyhába, hogy vizet forraljon, és neszkávét csináljon, amivel majd a feleségét felébreszti. Kinyitotta a vízcsapot, de abból víz helyett csak elhaló szörcsögés jött ki. Azon már meg sem lepődött, hogy gáz sem volt.

– Itt az ideje – gondolta –, hogy meglepő helyzetüket elmondja a feleségének.

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr377375820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.