– Na szóval a Pali igazán mindent megtett, hogy szerető, jó férj és apa legyen! A helyben ugyan szűkölködtünk, viszont másban nemigen. Az akkori körülményekhez képest meglehetősen szépen keresett. Úgyhogy ha nem is sokat, de havonta be tudtunk valamennyit rakni a betétkönyvünkbe. Otthonülő, mértékletes életet élt, és a cigarettára se szokott még rá. Legfeljebb szombat esténként, kártyázás közben ivott meg egyetlen pohár bort. Hétköznap és vasárnap pedig sose! Az volt a szavajárása: a megbízható sofőr legyen mindig józan!
– Azután megszülettek az ikrek. Azt el se lehet mondani, hogy mekkora megdöbbenést okoztak! Hisz senki se számított rájuk! Legjobban az apám örült, hogy egy csapásra három fiú unokája lett. Az is az ő ötlete volt, hogy Sándornak, Józsefnek és Benedeknek nevezzük őket. Akkor ez annyira frappánsnak tűnt. Csak sokkal később jöttem rá, hogy ebben valószínűleg a smucigsága vezérelte. Mert hát így egy füst alatt letudhatta a szülinapi és névnapi ajándékukat. Mindenesetre ezzel a viszonylagos jólétünknek hirtelen vége lett!
Elmélázik. Én is hallgatok, hiszen erre mit mondhatnék? Egyébként meg egyre nehezebben fog az agyam. Minden akaraterőmre szükségem van, nehogy egyetlen szavát vagy gesztusát elmulasszam.
– Onnantól hatan szorongtunk a konyhában. Ugyanis az apám hallani se akart arról, hogy legalább a Gerduska velük aludjon. És hálásnak kellett lennünk, amiért továbbra is ott lakhattunk! A Palival közös szalmazsákon osztoztunk. A piciknek meg kettőt összetoltunk, azon aludtak keresztben. Nappal a sarokba halmoztuk ezeket, így lehetett főzni a fafűtésű sparherden. Télen, esténként az adta a meleget is. Fürdőszobánk se volt, lavórban mosakodtunk.
Életemben egyszer sem háltam szalmazsákon, úgyhogy fogalmam sincs, milyen érzés lehet. Biztosan meglehetősen kényelmetlen. Remélem, sohasem kell majd kipróbálnom! Azt meg pláne nem, hogy fürdőszoba nélkül éljek! Viszont nagyi szavai mégse hallatszanak panaszkodásnak, ezért csak szorgalmasan bólogatok az egészre.
– Beadtunk persze lakáskérelmet, azonban fikarcnyit se bíztattak a hivatalban. Tudod, Pestszenterzsébet akkoriban még önálló városka volt, és nem indult be a fejlődése. Ráadásul az ikreknek mindig mindenből, ruhából, pelenkából háromszor annyit kellett venni, mint egy rendes családnak. Ők sose örököltek egymástól semmit! A szülési szabadságom rettentő hamar letelt. Szegény fiúkat muszáj volt borzasztóan korán bölcsődébe, a Gerduskát meg óvodába adnunk. És még így se győztük az anyámmal a házi munkát. Éjjelente álmomban is pelenkát főztem, vagy a tejemet fejtem! Ma se értem, hogyan bírtam ki! Jaj, de nehogy azt hidd ám, hogy én most siránkozni akarok neked!
Egykeként fogalmam sincs, mennyi vesződéssel is jár egyetlen gyerek, nemhogy négy! Viszont az osztrák tv-ben látom, sokkal több minden kapható ott, ami nálunk nem, csakhogy megkönnyítsék a szülők dolgát. És nyilván negyven évvel ezelőtt ez még inkább így volt!
– Őszintén, ilyesmi föl sem merült bennem! Annyira sajnálom, hogy ezekről az időkről senki nem beszélt eddig nekem! Gondolom, anyunak sem ártott volna, ha tudja!
– Mért, akkor tán megértőbb lett volna? Ugye, ezt te se hiszed?! – vág vissza hevesen.
– Szerintem meg igen! Persze, még jóval azelőtt kellett volna neki mindezt elmesélned, mielőtt kiborult a bili! Viszont ne félj, eszem ágában sincs ezt most boncolgatni!
– Lehet, hogy igazad van… – legyint. – No de későre jár, meg szörnyen el is fáradtam. Ideje lenne eltenni magunkat holnapra! Ha éhes vagy, bátran kenj még magadnak kenyeret, meg főzz teát. Miattam ne aggódj, én ilyenkor már nem szoktam enni…
Fölnézek a faliórára: fél nyolc múlt öt perccel.
