Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (57.)

2017. november 22. 12:30 - Vid Ödön

(az elejére)

Lipót, előre örülve a rá váró izgalmas üzekedésnek, gyanútlanul magába döntötte az italt. Gyöngy, vigyázva, hogy mások elől rejtve maradjon, futásnak eredt. A férfi utána iramodott, ellenben pár lépés után letaglózta a csalafinta kotyvalék. Eldőlt, akár egy zsák, és hosszantartó, hagymázas álomba merült.

Gyöngy, mintha mi sem történt volna, visszatért munkájához. Bizonyos volt benne, a főzettől üldözője sokáig fog aludni, és az eközben reá törő rémálmok örökre elveszik a kedvét attól, hogy utána koslasson.

A mély álomba merült Lipótra estefelé talált rá Vince. Segítséget hívott, felnyalábolták, és a palotába vitték. Az meg, anélkül, hogy felébredt volna, végig hadakozta az utat, hozzá rémülten, sírósan üvöltözött.

Szobájába összeszaladt a családja. Anyja kezét tördelve hisztérikusan zokogott az ágya mellett, mialatt az udvari orvos tanácstalanul vizsgálgatta. Apja ketrecbe zárt vadállatként trappolt fel s alá, míg Teréz, a húga alig leplezett örömmel szemlélődött.

– Felség – tárta végül szét a karját a doktor –, ilyen nyavalyával még sohasem akadt dolgom. Talán az idő majd megoldja…

A királyfi ekkor tért magához. Zavaros pillantása először Krisztinára esett.

– Ne, ké-ké-kérlek ne bánts! – nyüszítette. – Ígérem, soha többé nem ke-ke-kergetlek!

A szobában lévők értetlenül meredtek az arcát eltakaró, kétségbeesetten vergődő férfira.

– Felségek, nyugodjanak meg! – szólalt meg az orvos. – Gondos ápolás után a fiuk teljesen rendbe fog jönni. Biztosan bolondgombát evett, attól kaphatott lidércnyomást. Ahogy már bátorkodtam említeni, az idő…

– Vén bolond – ripakodott rá Károly –, nem mondtál semmi értelmeset! Úgy vigyázz a fiamra, hogy addig élsz, amíg ő!

Kiviharzott a szobából, Teréz meg vihogva követte.

Vince a király haragjától tartva, aggodalmas képpel faggatta kertészeit, láttak vagy hallottak-e valamit. Persze senki sem tudott semmit.

– És te? – nézett végül szúrósan Gyöngyre.

– Kellett volna? – állta a tekintetét derűs nyugalommal.

A főkertész válasz nélkül hagyta a nyegle választ. Motoszkált benne a gyanú, hogy esetleg a Fűszerek anyjának lehet az esethez valami köze, mindamellett rettenetesen félt ezt bárkivel megosztani. Ismerve urait, okkal tartott attól, nemcsak Gyöngyöt, hanem saját magát is tömlöcbe juttatná, ha eljárna a szája.

Néhány nap múlva hívatta Vincét a király. Remegő lábakkal állt a trón előtt, és egyre azon járt az esze, beszéljen-e vagy hallgasson sejtéséről.

– Pusztítsatok ki mindent a kertben, ami megmérgezhette a fiamat! – dörögte Károly. – Fát, virágot, gombát, füvet, mit tudom én, mi minden van ott! És gondod legyen rá, többé semmi ilyesmi ne üsse fel a fejét! Különben a tied bánja!

Na, ettől a parancstól kezdett főni igazán a feje. Tudomása szerint a kertnek abban a részében, ahol a felséges hölgyek az időt szokták múlatni, semmi mérgező nem termett. Ám a hozzá kapcsolódó, körülkerített irdatlan erdőségben, ahol apa és fia rendszeresen hódolt őrült vadászszenvedélyének, lehetetlennek tartotta a méregtelenítést. Végül úgy döntött, néhány napig lázasnak tűnő gyűjtögetésbe fog az embereivel, a többit meg a jó szerencsére bízza.

Ahogy a doktor jósolta, a beteg állapota lassacskán javult. Egyet kivéve. Ha meglátott egy nőt, ijedten szűkölni kezdett, és fejvesztve menekült. Krisztina, az édesanyja, erre mindig elsírta magát.

A dolog odáig fajult, hogy Lipót szinte sohasem hagyta el szobáját. Ha mégis, szolgák hada járt előtte, és minden nőt jó előre elküldtek az útjából. Apja meg orvosa hiába kérdezgette, sohasem mesélt hallucinációiról. Azokban gyönyörű leányt hajkurászott az erdőben, ám amikor utolérte, az az anyja fejét viselő szörnyűséges sárkánnyá változott, és széttépte őt.

Teréz, aki határozottan élvezte bátyja páni félelmét, apja szigorú tiltása, és anyja könyörgése ellenére, kijátszva a szolgákat meg az őröket, rendszeresen besurrant a királyfi szobájába ingerkedni.

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr1113346377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása