Írásaim

Vid Ödön

Sose beszéltél róla (71.)

2017. december 17. 12:11 - Vid Ödön

(az elejére)

„– Palikám, a Hilde tanti, tudod, az Imre nagynénje, aki Münchenben él, meghívná a nyáron a Gerduskát magához – vetettem föl vasárnap délután, amikor kettesben maradtunk. – Azt mondta, ez nekünk egy árva vasunkba se kerülne. Palikám, ugye beleegyezel?

– Én ugyan nem! – hördült fel.

– Az Isten szerelmére, Palikám, miért nem? Nem akarod, hogy egy kis világot lásson?

– Még csak az kéne! Azok a gaz imperialisták bizonyosan megmételyeznék a lányomat. Bemesélnék ugyebár neki, náluk mennyivel jobb az élet. Pedig egy fenét! Aztán meg bizonyosan arra is rá akarnák venni, hogy megtagadjon minket, és disszidáljon. Ahogyan az a semmirekellő Berg 56-ban is megpróbálta ugyebár. Vagy beszerveznék kémnek! Azoktól ám minden aljasság kitelik ugyebár! De abból nem esznek a disznó gazemberek, meg a disszidens talpnyalóik!

– Jesszusom, hát hogyan is gondolhatsz te ilyesmiket? A Gerduska olyan jól nevelt, jeles tanuló, ráadásul borzasztóan szeret minket! Biztosan nem lehetne csak úgy elbolondítani! És a Tante Hilde is megígérte, hogy ilyesmi szóba sem kerül…

– Na látod, Berta, máris előbújt az a rozsdás szög a zsákból! – szakított félbe diadalmasan. – Mert te nem tudsz ugyebár semmit! Arról nem is szólva, hogy naivul hiszel ennek a semmirekellő Bergnek! De én sok mindent látok meg hallok ugyebár a TV-nél, amiről teneked sejtelmed sincsen! Úgyhogy amíg a lányomat én nevelem, amíg én iskoláztatom, amíg az én házamban lakik, nem megy a gaz imperialistáknak még a közelébe se! És ha ezt még egyszer szóba hozod, hát én nem állok jót magamért! Punktum!”

Ismét csak nem értem magamat, amiért csodálkozom. Hiszen ez az alak pontosan ugyanúgy viselkedett, mint máskor. Legalábbis, ha a nagyi tényleg úgy adja elő, hogy ki mikor mit tett vagy mondott, ahogyan azok valóban megtörténtek. Persze, minden logikus és hihető, de abban egyre kevésbé vagyok biztos, hogy legközelebb is ezt hallanám. Azonban erről most inkább hallgatok, nehogy megsértsem.

– Hihetetlen, már meg ne haragudj a szóért, hogy a Pál még akkor is ilyen marhaságokkal érvelt! Viszont miért nemcsak őmiatta hiúsult meg a dolog?

– Akár hiszed, akár nem, a Pali szóról-szóra így mondta! Tudod, arra sose jöttem rá, hogy még idehaza is a hithű kommunista szerepét játssza-e, vagy pedig tényleg komolyan gondolja, amiket beszél. No de ma már kár ezen morfondírozni! Az is tény, bármennyire is szégyenlem meg sajnálom, azonban én nem mertem a dolgot tovább forszírozni nála. Aztán a végén nem lett semmi az egészből, mert a drága jó tanti még abban a novemberben meghalt combnyaktörésben. Pedig a nyáron még azt üzente az Imre által, hogy majd meghívja anyádat akkor, amikor már nagykorú lesz. Az azért egy kicsit vigasztal, hogy szerencsére neki nem szóltam. Így legalább nem okoztam feleslegesen bánatot!

– Anyu később szóba hozta-e a tantit?

– Hát persze, legalábbis úgy tudom, hogy még rettentően sokáig emlegette. Hogy mennyire kedves volt, és milyen kár, hogy neki nincsen ilyen nagynénije. Meg hogy mennyire ízlett a Münchenből hozott teasütemény. És hogy nálunk miért nem lehet ilyen jót kapni! Pontosabban, ezeket csak az Imrétől hallottam, mert hát velem sajna ilyesmiről sose beszélt!

Lenyelem a kikívánkozó, ám teljesen felesleges megjegyzést: te ezen meg miért csodálkozol?! Ám az arcom valószínűleg árulkodik, mert így folytatja:

– No de nem akarok én itt neked erről keseregni, Ilmuskám! Viszont még borzasztóan szeretnék egyet s mást elmesélni nemcsak az én drága jó Imrémről, hanem szegény anyádról is. Csak hogy tisztábban láss! Persze csakis akkor, ha érdekel!

– Természetesen csupa fül vagyok!

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr4413507053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.