(az elejére) Szavai teljesen váratlanul érnek. Arra számítottam a legkevésbé, hogy negyven évvel ezelőtti sérelmeit fogja mindjárt rám zúdítani! Ám ha ez kell ahhoz, hogy megértsem végre-valahára, miért azzal a szemétládával élte le az életét, türelemmel végighallgatom. Elhatározom, egyszer sem…

(az elejére) Ahogyan idefelé, most is négy napba telt, mire meglátta a halász portáját. – Jó estét, Márton! Kérhetnék kölcsön egy baltát, meg egy kisebb fűrészt? – Magának is, szép kisasszony! Már hogyne kérhetne, én nem fogom akadályozni benne. – Akkor nem ad? – meredt értelmesen kérdő…

(az elejére) – Rozi, hogy te milyen vicces vagy! – nyelvelt. – Itt csak ezeket a böhönc fákat meg ezt a faramuci, kétszínű vízfolyást látom. – Mi lenne, ha feleslegesen nem vitatkoznál?! Mély levegőt vett, hogy visszavágjon, azonban ekkor, valahonnan távolabbról, Hópehely csaholását hallotta.…

(az elejére) – Szerinted ugyan mit kellett volna tennem?! Hisz már rengetegszer elmondtam, hogy mennyire ki voltam szolgáltatva! Az apám világosan megmondta, kirakja a szűrünket, ha megtudja, hogy a Pali kommunista. Hová mehettünk volna a gyerekekkel? Még azt se tudtam, én börtönbe kerülök-e…

(az elejére) Gyöngy reggel elbúcsúzott Mártontól, majd folytatta vándorlását. Most már a hegység túloldalán követte a sziklák vonalát. Negyednapra újabb vízfolyáshoz ért. Közelről döbbenetes látványt nyújtott a tíz lépésnél nem szélesebb, megmászhatatlanul meredek falú szurdokból kizúduló patak,…

(az elejére) „– Pali öcsém! Ez már valami! Gratulálok! – veregette meg apám a hátát. – Nosza, igyunk erre egyet! Matild, hozzad már elő azt a finánc-nemlátta szilvóriumot! – Köszönöm, Endre bátyám, de ma nem ihatok egy kortyot sem! Holnap ugyanis kirándulni viszem a miniszterhelyettes elvtárs…

(az elejére)   Rügyezés havából már csak pár nap volt hátra. Útközben gyakran találkozott a földeken dolgozó szántóvetőkkel, meg a nyári szállásokra vonuló nyájakkal, kondákkal, gulyákkal. Többen is kínáltak neki munkát, sőt, akadt, aki feleségül kérte, ámde következetesen kitért az ajánlatok…

(az elejére) – Sajna nem! – sóhajtja. – Pedig hidd el nekem, hogy rettenetesen szerettem volna! Ám az apám tett róla, hogy még csak ne is beszélhessek vele! „– Anyámasszony kérem, ha szombaton, a munka után találkoznék az Imrével, tudna segíteni a Palinak vigyázni a gyerekekre? – kérdeztem aznap…