(az elejére) Felmerül bennem, vajon miért üresedett meg ez a lakás 51-ben? Elvitték volna az ávósok az előző lakókat? Amiket eddig hallottam, ez sem kizárt! Ám ebbe jobb bele sem gondolni! A nagyit pedig végképp nem akarom ezzel zaklatni. – Képzelheted, mekkora volt az örömünk! Anyámékról nem is…

(az elejére) Levente dédszülei rég átköltöztek a Víg Gölöncsérbe, hogy öreg napjaikat népes családjuk körében töltsék, az ifjú király így most egyedül, kicsiny udvartartással lakott a palotában. Követve Mátyás puritán elveit, takarékoskodott országa pénzével. Nem rendezett minduntalan fényes…

(az elejére)                                                                                                                                                                        16.          – No de nagyi! Ne szaladj már ennyire előre! Még azt sem mondtad el, hogyan fogadta a nagyapám, hogy nem…

(az elejére) Azután a várakozás egy másik vetülete merült fel benne. Egy dal vége jutott eszébe, amelyet szülei szeretettel hallgattak:   S te mentettél meg, de hogy? Egyszerű titok. Várni tudtál rám, Ahogy senki nem tudott.[1]   Csupán arra emlékezett, hogy egy szovjet költő írta valamikor…

(az elejére) – Ugye, nem képzeled azt, hogy ne lenne minden igaz, amit most elmondok neked! Szóról-szóra az! Jó… meglehet, hogy csip-csup dolgokban nem mindig az! De higgyél nekem, lényegében minden úgy történt, ahogyan elmondtam! – magyarázkodik hevesen. – Nos, ami meg azt a fránya házassági…

(az elejére) Kérdése elszállt a levegőbe. – A másikat önszorgalomból faragtam – morogta néhány perc múlva –, azt tán nem kéne figyelembe venni! Hé, Rozi, mi a véleményed? – Értelek! – törte meg a hosszúra nyúló csendet. – Újabb félhónapos robot! Ugye, lássak szaporán munkához?! Reménykedve nézte…

(az elejére) „– Elvtárs – nézett fel majd negyedóra múlva –, az imént, nemde, azt állította, hogy hamarosan megint feleségül veszi az itt megjelent elvtársnőt? Jól értettem, nemde? – Pontosan, kérem. Július 7-én délután három órára kaptunk időpontot az anyakönyvvezetőtől. – Értem. Elvtárs, Kövi…

(az elejére) Ismét kettesben maradt a hűséges Hópehellyel. Bár arra számított, hogy ruhája megkeményedik a beleivódott sótól, az lágyan simult rá. Esteledett, ezért letelepedtek a parton. Amíg vendégeskedett a vízitündéreknél, nem számolta a napokat. Igencsak meglepődött, hogy éjszaka telehold…

(az elejére) – Na nehogy már ennyire kiborulj ettől! Isten a tanúm, rettentő sokáig vívódtam, mire meggyőztem magamat arról, hogyha másként döntenék, hát akkor ki tudja, micsoda szörnyűséget csinálnak a szerencsétlen Imrével! És talán így lesz a legjobb szegény Gerduskámnak is, mert nem kell neki…