Írásaim

Vid Ödön

Sose beszéltél róla (79.)

2018. február 18. 09:58 - Vid Ödön

(az elejére)

"– Kikérem magamnak, hogy úgy beszéljen a feleségemmel, mint ahogy ma már egy kóbor ebbel se szokás! Sem Imre bátyámról, aki volt olyan szíves, hogy tanúként megtisztelt minket a házasságkötésünknél! És ha már itt tartunk, egy tisztességes szabolcsi nem fitymálja le a hadirokkantakat! Legalábbis nekem így tanította az apám, neki meg az ő apja!

– Az én házamban senki nem kérhet ki magának semmit! És nem kritizálhat! – bökte többször mellbe a Pali. – Senki, érti, mérnök elvtárs, senki! Még akkor sem, ha netán a földim! Ezt egyszer s mindenkorra jegyezze meg! Ha meg nem tetszik, tudja, melyik ajtón ette be a fene!

– Palikám, az Isten szerelmére, hát hogyan mondhatsz ilyesmiket?! – próbáltam meg lefogni, mielőtt végképpen elmérgesedett volna a helyzet.

– Az én házamban azt mondok, amit akarok! Na hol is tartottunk? Aha… a focinál tartottunk…

– Ki nem állhatom a futballt! Abszolút értelmetlen időpocsékolásnak tartom, hogy az értékes szabadidejükből emberek két órán keresztül azt bámulják extázisba esve, ahogyan huszonkét játékos kergeti a labdát, és időnként még le is rúgják egymást! Azt meg már nem is említeném, hogy egyes nézők képesek annyira kivetkőzni magukból, hogy nyíltan gyűlölik és pocskondiázzák a másik csapatnak szurkolókat!

– Hm… no és mit szeret jobban, a pálinkát, a bort vagy a sört?

– Absztinens vagyok!

– Micsodát? Mi a fenét szeret? Olyan italról még nem hallottam!

– Az én drágám sose iszik egyetlen korty alkoholt se! – jelentette ki büszkén anyád. – És nem is dohányzik!

– Nos, Berta, az ilyen ember lófülét sem ér ugyebár! Mondhatnám ezt persze egyenesen, amúgy szabolcsiasan! De hát nem akarom ugyebár itten feleslegesen élezni a feszültséget. Remélem, a mérnök elvtárs ért a szóból! Ha pedig ennek a libának ilyen se hús, se hal alak kell, ráadásul így ment hozzá, ahogyan, hát én mostantól leveszem róla a kezemet. Maga meg, mérnök elvtárs, tekintse magát hívatlan betolakodónak! A viszont nem látásra! És most lemegyek a kocsmába, mert ebbe a szégyenbe szárazon belebetegednék ugyebár! – és ezzel ránk csapta a bejárati ajtót.

– Kedves vőm, kérem, bocsássa meg ezt a barátságtalan fogadtatást! – görcsösen, összezavarodva igyekeztem Pétert kiengesztelni. – Az Isten szerelmére könyörgök, nehogy most azt higgye, hogy az én Palim rossz ember! Csak hát ha iszik, képes bolondságokat beszélni.

– És szégyen-gyalázat, ezt túl gyakran teszi! Drágám, gyorsan összepakolok, aztán mehetünk is haza! – csókolta meg anyád apádat, és beviharzott a szobába.

– Kedves mama, ugye nem haragszik, ha így szólítom, kérem, nyugodjon meg, nincsen semmi baj! Megmondom őszintén, ennél sokkalta rosszabbra számítottam.

– Péterkém, úgy megnyugtattál! – tegeztem le örömömben. – Jaj, úgy szégyenlem, de hát semmivel se tudlak megkínálni!

– Hát… ez egy titkolt házasságkötés után egyáltalán nem meglepő!

– Péterkém, feltétlenül gyertek el jövő vasárnap ebédre! Addig jobb belátásra bírom a Palit, meg akkor itthon lesznek a fiaim is!

– Köszönöm a meghívást, azonban már elígérkeztem a szüleimhez, Rakamazra. Tetszik tudni, kedves mama, még nem találkoztak Gerdával. Úgyhogy szombaton, munka után leutazunk hozzájuk. Amolyan nászút félére. De ha az utána következő vasárnap megfelel a kedves mamáéknak, szívesen jövünk!

– Ó, az rettenetesen jó lesz! És, ha a kedves szüleid ráérnek, természetesen őket is szívesen látjuk.

– Jaj, anyuka, ez egyáltalán nem jó ötlet! – jelent meg anyád egy kis sportszatyorral, meg egy bőrönddel. – Majd ha apuka már biztosan megbékélt, akkor hívjuk csak meg az apósomékat!

– Igazad van, drágám! Mama, kérem, ne féljen, a szüleimnek szót se szólok erről a kínos fogadtatásról.

– Anyuka, mi megyünk, mielőtt újra kitör a balhé! Köszönöm, hogy felnevelt! – ölelt meg búcsúzóul anyád.

– Ezt én is köszönöm, mama! – adott kézcsókot apád.

– Az Isten áldjon meg benneteket, gyermekeim! Legyetek egymással borzasztóan boldogok! És természetesen üdvözlöm a szüleidet, Péterkém! – könnyezve integettem nekik a lépcsőházból.”

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr2213678262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása