– Victor Bephosh úr, az Egyesült Naprendszer Holdi Bírósága bírájának tiszteletére, kérem, álljanak fel!

A kitárt ajtóban, három tv-társaság rám szegeződő kameráival nem törődve hallgatom a szertartásos formulát. A több évszázados múlttal rendelkező, és az itt állandó tudósítókat állomásoztató CNN-en és BBC-n kívül egy számomra ismeretlen emblémát is látok: KML. Illetve, pár napja ezt a „futottak még” kategóriájú adót, meg a Jack Schmitt[1] bázisról sugárzott végeérhetetlen műsorukat említette már valaki. Közben alaposan szemügyre veszem a kicsiny tárgyalótermet. A vádlottak asztala mögött heten állnak. Még egyikükkel sem találkoztam, bár a Holdon hosszabb-rövidebb időt eltöltőkkel általában összefutok. Nevem hallatán alig bírják palástolni a röhögést. Nyilván magyarok, rajtuk kívül a világon senki sem asszociál semmire, amikor bemutatkozom.

Annak ellenére, hogy a szüleim olyan nevet választottak, amely az ilyesmiben hívők szerint vonzza a sikereket, mégis régóta itt állomásozok a Hold központi bázisán. Miért is? Bírói babérokra pályázó feltörekvő ifjúként rosszkor rosszat szóltam. Nagy dolog, hányan megteszik! Kellő hátszéllel persze könnyű, ám erről én, a csóringer, akkor megfeledkeztem. Megjegyzést tettem, amikor az Egyesült Naprendszer mindenható elsőszámú bírónőjének arcára ugyanaz a vigyor ült ki, mint a most rám váró vádlottakéra. Hamar ide zsuppoltak, és ez a felfuvalkodott némber még el is várja, hogy ezért hálás legyek! Ezért a bulizós társaság, nők, pia nélküli remeteségért?! Ezért a kopár, levegőtlen, unalmas világért?! Ahová csakis azért rendelhetett ki, mert mindenkinek alkotmányban garantált joga, hogy lakhelye ezer kilométeres körzetében legalább egy bíróval működjön bíróság! Útálom, gyűlölöm!!! Őt, aztán miatta, bár rajta kívül mással még nem találkoztam, úgy en bloc a magyarokat, a helyről meg a munkámról nem is beszélve. Itt nincsenek ügyek, a Holdon dolgozó tudósok fanatikusan csak a kutatásaiknak élnek. És ez előrevetíti, hogy száműzetésszámba menő állomáshelyemtől még jó ideig nem szabadulok!

Amennyire a kisebb gravitáció, meg az évek alatt hozzá korcsosult izmaim lehetővé teszik, méltóságteljesen vonulok a pulpitusra. Leülök, és a magyarok iránti utálkozásomat palástolva ráérősen újra alaposan szemügyre veszem a rám várakozókat.

A tárgyalást, szokás szerint, hiszen háromszáznyolcvannégyezer kilométeres körzetben rajta kívül más ügyész nincs, Ron Pancher kérte, aki ugyanabban a cipőben jár, mint én. Nem kedvelem. Ő sem engem. Na és?!

A vádlottak közül négy férfi és két nő tekintélyes üzletembernek öltöztek, arcukról most már a gazdagok gőgje és a felháborodás sugárzik. Vajon mibe keveredtek? A hetedik, mondhatnám sunyi ábrázatú, szokatlanul alacsony emberke, talárt és szemüveget visel!

– Üljenek le! Ügyész úr, hallgatom.

Mielőtt Pancher megszólalhatna, a szemüveges kezét feltartva szót kér. Rápillantok az asztal lapjába süllyesztett képernyőre, amin a megjelentek képei és adatai sorakoznak. Mind, őt is beleértve, a KML igazgató tanácsának tagjai.

– Mit óhajt, Jozsi Chuerchavar ügyvéd úr? – kérdezem jegesen, hogy érezze, megsértette a bírósági eljárást.

Fogalmam sincs, jól ejtettem-e a nevét, de nem törődöm vele. Minek vigyorgott az előbb a képembe?!

– Tisztelt bíró úr! Kérem, rendelje el, hogy a védenceimet érintő tárgyalásokat kizárólag a KML tv-társaság kamerái vehessék fel.

– És mivel kívánja indokolni merőben szokatlan kérését?

– Bármiről is esik itt szó, az nemdebár kihatással lesz a társaság üzletmenetére és tőzsdei értékére. Ezért bátorkodtam az exkluzivitásért folyamodni.

Nem emlékszem, fordult-e már elő hasonló helyzet? Segédem közben beüti a kérdést az adattárba, a válasz nemleges. Tehát, ha engedélyezem, a döntésem precedenst teremt. Nációtól függetlenül undorít, ha valaki a bajából is megpróbál pénzt kicsiholni. De elnyomom az indulataimat, nekem minden körülmények között függetlennek és pártatlannak kell lennem!

– A kérést elutasítom! – jelentem ki némi töprengés után. – Azonban kérheti a zárt tárgyalást, és az eddig készült felvételek megsemmisítését.

Az ügyvéd kérdőn néz a mellette ülő idősebb férfire, aki fölényesen megrázza a fejét. A képernyőm szerint ő Nick Ordas elnök-vezérigazgató.

– Vállaljuk a nyilvánosságot – válaszolja a szemüveges.

– Rendben, akkor fogjunk hozzá! Ügyész úr!

(folytatás)

[1] Geológus, az Apolló-17 küldetés résztvevőjeként az első Holdon járt tudós