Pancher feláll, kihúzza magát, majd sorban belenéz mindegyik kamerába. Nem siet, ahogyan én sem. Nekünk nincs hová. Itt, a Holdon, csak az ide megidézetteknek lehetnek sürgős elintéznivalói. Ő tehát mindig megvárja, hogy ellenfelei fészkelődni kezdjenek. Azután rendszerint körülményesen fog hozzá beszéde felépítéséhez.
– Tisztelt bíró úr! Mint ismeretes, az elmúlt tizenkét órában sajnálatos események történtek, melyek előidézésében a KML jelenlévő vezetői kulcsszerepet játszottak…
– Tiltakozom! – kiabál közbe Chuerchavar.
A pasas vagy rutintalan, vagy pedig minden képzeletet felülmúló stiklit csináltak megbízói. Na, mindjárt kiderül!
– Az ügyész úr bevezetőjének melyik része ellen? – kérdezem.
– Bocsánat! – válaszolja rezzenéstelen arccal. – Mindazonáltal azt hiszem, elhamarkodtam a közbeszólást.
Bosszantó alak! Fogalmam sincs, ódivatú, furcsán csillogó lencséjű szemüvegére tényleg szüksége van-e, vagy csak jól megválasztott álca szemei eltakarására. Mindegy!
– Kérem, ügyvéd úr, várja meg, míg az ügyész úr előterjeszti indítványát! Mint tudják, ez egy előzetes meghallgatás. Most csupán az ügy folytatásáról fogok dönteni. Ügyész úr, mindenesetre szíveskedjen mondanivalóját a jegyzőkönyv számára részletesen kifejteni!
Pancher, kéjes vigyorral az arcán hallgatja végig a rendreutasítást.
– Igenis, bíró úr! Tehát röviden összefoglalva. A budapesti székhelyű KML tv-társaság a Jack Schmitt bázist kibérelte, és onnan Holdszo címmel monstre műsort közvetített. A szereplők kiválasztásánál kizáró okként szerepelt bármilyen korábbi űrbéli tapasztalat. Ezelőtt négy héttel érkezett meg a tizenhárom kiválasztott résztvevő, nyolc hölgy és öt férfi. A nézőket a Most a lét a tét szlogennel ösztönözték szavazásra. Nagy összegű nyereményeket helyeztek kilátásba a játékosok, a szavazók, valamint a végső sorrendet eltalálók számára. Ezeket pillanatnyilag nem tartom szükségesnek felsorolni. Az éjjel-nappal folyó, csak reklámokkal megszakított adásban, amelyet nem tisztem minősíteni, látszólag rendben mentek a dolgok.
Beszéd közben le nem veszi szemét ellenfeleiről, akik egyelőre rezzenéstelen arccal állják tekintetét.
– Nos – folytatja –, a mindent eldöntőnek beharangozott feladat tizenkét órája kezdődött. Ebben a versengőknek az első amerikai holdexpedíciók szkafandereiben gyalogosan kellett eljutniuk a bázistól mintegy három kilométerre várakozó, szintén korabeli kétszemélyes holdkompokig. A végső eredmény a járművekkel történő felszállással alakult volna ki. Nem kívánom szaporítani a szót, de tíz résztvevő, pillanatnyilag ismeretlen okból, a célhoz vezető úton meghalt. Ketten a legközelebbi eszközzel nagyjából hét órája sikeresen elstartoltak. Végül a tizenharmadik versenyző, miután beszállt egy másikba, váratlanul kiszállt onnan, de nem tudott visszatérni a bázisra.
Egyre növekvő érdeklődéssel hallgattam a monoton, szenvtelen hangon előadott beszédet. Most sajnálom, hogy nem követtem az adásokat. Leginkább azért, mert ki nem állhatom a Holdon, különösen a felszínén rendezett látványosságokat.
– Eme tragikus eseményeket észlelve hat órával ezelőtt intézkedtem a Jack Schmitt bázis kiürítéséről és lezárásáról, a KML itt megjelent vezetőit pedig a tisztelt bíróság elé rendeltem. Indítványozom, hogy az ügy kivizsgálásáig sem ők, sem a társaság alkalmazásában álló személyek a Holdat ne hagyják el, továbbá az adás helyszínét, a holdkompokat és a Holdszo teljes dokumentációját átvizsgálhassam, valamint a szerencsétlenül jártakat a központi bázis orvosa a halál okának megállapítása érdekében felboncolja. Köszönöm, bíró úr!
Irigykedek Pancherre. Tizenegy halott! Példátlan! Nem gyanúsított senkit, semmivel, egyelőre! Csak megtette a tőle elvárható intézkedéseket. Ha így folytatja, az ügy lezárása után nyilván fontosabb beosztásba vezénylik!
