Írásaim

Vid Ödön

Holdsó (4.)

2015. augusztus 28. 13:24 - Vid Ödön

(az elejére)

Mitévő legyek?... Hopp, azt hiszem, megvan a megoldás! Csak Panchernél is essen le a tantusz!

– Ügyész úr, mit szól az indítványhoz?

– Bíró úr, mindössze megismételni tudom a korábbiakat. A történteket mindenképpen tisztázni kell! Annak azonban nem látom akadályát, bár nem szokványos, hogy Koope asszony az ön jelenlétében tegyen tanúvallomást.

Éljen, ezt vártam! Mindenesetre uralkodom magamon, és töprengő képpel majd egy percig várakoztatom őket.

– Nos, tekintettel az összes körülményre, elfogadom az ügyvéd úr javaslatát. Koope asszony, felhívom a figyelmét, hogy a bíróság előtt tett vallomásában csakis az igazat mondhatja, a hamis tanúzás következményeket von maga után! Készen áll?

A nő elsápad. Chuerchavar, ezt látva, elvörösödve a fejéhez kap, nyilván legszívesebben visszavonná indítványát. Pancher, akár egy rossz pókerjátékos, alig bírja elfojtani kaján vigyorát.

Az Egyesült Naprendszer bírósági tárgyalásain a tanúkat már rég nem esketjük sem a Bibliára, sem valamelyik isten nevére. Évtizedek óta mindenki tisztában van azzal, ha az érdeke úgy kívánja, az ilyen formális eskü szinte senkit sem tart vissza valótlanságok állításától. Sokkal hatásosabb a várható retorzió: az öt évig homlokon viselendő Hamisan tanúskodtam szégyenbélyeg. Ezzel alig van esélye az embernek valami nem undorító munkát találni.

Koope bő harmincas, erős testalkatú, közepes termetű nő. Frizurájával, agyonszoláriumozott arcbőrével, sminkjével a bulvárműsorokban sztárolt, nálánál szerencsésebb adottságú, ám többnyire üresfejű celebeket majmolja. Lassan, mint aki a vesztőhelyre megy, kibotorkál a tanúk padjához.

– Asszonyom – mondom kimérten –, természetesen nem kell magát vádolnia. Ha emiatt el akar állni a vallomástételtől, tudomásul veszem.

Koope előbb végignéz társain, majd az ügyvédje arcát tanulmányozza, végül leverten megrázza a fejét. A plafont bámulva hosszasan gondolkodik.

– Szóval – kezdi alig hallhatóan –, réges-régi műsorok közt búvárkodva bukkantam egy hatvanhét éve készített valóságshow szlogenjére, amely alaposan megmozgatta a fantáziámat. Akárcsak az első Holdra szállás közelgő kerek évfordulója. Ezeket összekapcsolva alakult ki a Holdsó ötlete.

Őrjítő, ahogy vontatottan, döcögve beszél. Két-három szó után, és szinte minden mondat végén nyög egyet-kettőt, majd pillanatokig tétovázik, mielőtt folytatná.

– Ma, mikor már vagy harminc éve állandóan tartózkodnak emberek a Holdon, egy amatőrökkel itt lebonyolítandó, korábbi példa nélküli műsortól átütő sikert várt társaságunk vezetése…

A szokásosnál hosszabb szünetet tart.

– Sajnos, mint kiderült, a kockázatokat jócskán alábecsültük. Ha valamiben, hát ebben bizonyosan hibáztunk!

– Ne vádolja se magát, se mást, semmivel! – ordít rá az ügyvéd.

Sem az ügyész, sem én nem szólunk közbe. Közömbös arccal várom a folytatást. A tanú sóhajt néhányat.

– Szóval, kibéreltük a Jack Schmitt bázist, legyártattuk az Apolló-11 expedíció űrkompjának hét másolatát. Ugyanígy az űrruhákat is rekonstruáltattuk. Véleményünk szerint ezekkel a játékosok sem vállaltak nagyobb kockázatot, mint annak idején az első hősök. A show-t egy teljes holdciklus időtartamra szerveztük, ezalatt a holdbázis védelmében a résztvevők hajdani elődeiknél komolyabb gyakorlatot szerezhettek… Szóval, ahogyan azt az ügyész úr már említette, lényegében problémamentesen bonyolódott a versengés. A műsort közvetlenül innen sugároztuk a földi és a marsi nézők számára. A nézettség már az indulást követő harmadik napon meghaladta a vártat, és folyamatosan emelkedett, akárcsak a beérkező szavazatok és a végső sorrendre való tippek száma… Szóval, őszintén meg kell mondanom, kezdettől fogva valószínűnek tartottuk, hogy az ezért beígért egymillió cred-et nem kell kifizetnünk, ugyanis egy tizenhárom elemű sorozatot előre eltalálni gyakorlatilag lehetetlen…

– Kérem a tisztelt bíróságot, hogy védencemnek ezt a megjegyzését ne vegye figyelembe! – pattant fel Chuerchavar.

Vajon mitől fél? Hiszen a tanú triviálist mondott. Azzal, hogy valaki az emberi hülyeségre vagy kapzsiságra alapozza a bevételét, már régóta nem követ el bűnt. Ha így lenne, egyetlen szerencsejáték sem lenne legális! Tán már túl sokat árult el a kreatív igazgató? Vagy ismerve kolléganőjét, attól tart, hogy az kibök valami rejtegetnivalót? No, hadd csöpögjön tovább az információ az egyre idegesebb nőből!

– Rendben – legyintek nagyvonalúan. – Kérem, asszonyom, folytassa!

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr97740908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.