Írásaim

Vid Ödön

Mesevilágban élni (36.)

2016. június 04. 15:58 - Vid Ödön

(az elejére)

– Emberek! – vette át a kezdeményezést Odi. – Úgy látom, abban mindenki egyetért, hogy új királyt akartok. De ki legyen az?

No, erre még nagyobb lett a kavarodás. Az öt főúr elérkezettnek látta az időt, hogy megszerezze a hatalmat. Azonnal a trón elé rohantak, és mindegyikük hangosan kiabálta, őt válasszák. A tömeg össze-vissza ordítozott, de nem jutottak egymással dűlőre.

Végül Odiék nagy nehezen lecsendesítették a teremben lévőket. Kihirdették, hogy másnap Tökösország minden lakója jöjjön el királyt választani. Addig meg bezárják a Tökös uraságot – mert most már senki sem tekintette királyának – a tömlöcbe, ő is ismerje meg azt belülről. Azután ki-ki ment a dolgára, a volt rabok meg haza rég nem látott szeretteikhez.

Katica szüleinek nem volt hová menniük, hiszen házuk réges-rég leégett. Félrevonultak hát gyermekükkel egy vendégszobába, aki elmesélte, mi minden történt vele, amióta elment otthonról.

Odi, Libbenő és Suhogó tapintatosan magukra hagyták őket, nem zavarták meg a családot a rég várt viszontlátás minden pillanatának élvezetében. Felmentek abba a toronyba, ahol Luca királyné búslakodott évek óta. Elmondták neki rendre, mi történt, majd kérték, uralkodjon ő Tökösországban.

– Nem lehetek én az, gyenge voltam! – hárította el a felkérést kedvesen Luca. – Nem akadályoztam meg férjemet a gazságaiban, osztozni akarok hát sorsában, ahogy annak idején ígértem az esküvőnkön!

Egy darabig győzködték, de végül belenyugodtak nemes elhatározásába. Megegyeztek, hogy másnap segít nekik az új király megválasztásánál, mert az emberek többsége szerette és tisztelte őt.

Királyválasztás

Éjszaka bizony kevesen aludtak Tökösországban. A volt rabok örültek: végre a családjukkal tölthetik az időt, meg a kapott kárpótlásból lesz lehetőségük elrontott életük helyrehozására.

Az öt főúr eközben házról-házra járt. Minél több embert akart mindegyikük arról meggyőzni: ő lenne a legalkalmasabb király, ugyanis testvérei aljas, hazug gazemberek, akik a trónon még jobban sanyargatnák az országot, mint azt elődjük valaha is tette. Az emberek egy ideig szóba álltak velük, de éjfél felé már egyre többen ingerülten küldték el a korteskedőket.

Reggel összegyűlt az ország apraja-nagyja, hogy megválasszák új királyukat. Felhozatták a tömlöcből Tökös uraságot, legyen ott ő is utódjának megválasztásánál. A palota erkélyére kilépett Luca királyné, mire mindenki elcsendesült.

– Álljon elő az, bármi is legyen a rangja, vagyona, aki jó királya lenne az országnak! – kiáltotta fennhangon.

Több se kellett az öt uraságnak: testvéreiket taposva törtettek ki, egymás szavába vágva kezdték magukat dicsérni, a többieket pedig ócsárolni. A nép meghökkenve nézte a jelenetet, ilyen acsarkodást testvérektől még nem látott. Azok eleinte csak egymást akarták túlkiabálni, később, amikor már kissé berekedtek, még verekedni is kezdtek, ütötték, rúgták egymást, ahol érték.

Nézte őket egy darabig a királyné, először döbbenten, de amikor már egymás ruháját szaggatva csak artikulálatlanul hörögtek, kitört belőle a kacagás.

– Királyné – kiabált fel az az ember, aki előző nap a Tökös királlyal az istállóját akarta takaríttatni –, meddig tűröd ezt?

– Ne szólj bele az urak dolgába, paraszt! – tömörültek egy pillanatra egységbe a verekedő testvérek, majd folytatták egymás pocskondiázását és püfölését.

– Elég volt! – kiáltott végül rájuk a királyné –, Őrök, válasszátok őket széjjel!

– Nos, ezek az urak mind igazat mondtak, mármint a többiekről – folytatta, miután helyreállt a rend. – Vétek lenne bármelyikükre rábízni a királyságot, csak még több szenvedést okozna, mint a férjem.

A tömegből nem hangzott ellenvetés, az elmúlt percekben megismerhették az ország főurainak valós énjét. Viszont senki sem lépett ki a tömegből, hogy vállalná a királyságot.

– Úgy látom – szólt némi várakozás után a királyné –, nincs több jelentkező. Mit szólnátok, ha Mátyás, a kovács lenne a következő király?

Sokan ismerték, meg szerették őt, hiszen amíg nem került börtönbe, tisztességesen dolgozott, meg mindenkinek segített, aki a bajával hozzá fordult. Az emberek kis ideig rágódtak a dolgon, majd hangosan éltették az új királyt.

Mátyás magához ölelte a feleségét és Katicát, majd felment a palota erkélyére. Luca királyné Mátyás fejére tette a koronát, kezébe adta a jogart, ezzel a tömeg tapsától kísérve beiktatta a hatalomba.

– Kedves népem, köszönöm, hogy engem választottatok! – kezdte uralkodói szűzbeszédét. –. Tudjátok, a kincstár kiürült, annyi pénzem van, amit kárpótlásként kaptam. Emiatt ma nem lakomázunk, ahogy ilyenkor szokás, mert nem tudlak titeket vendégül látni. De ígérem, egy év múlva nagy ünnepséget tartunk!

Hallgatósága hangos sóhajjal vette tudomásul a bejelentést, pedig sokan fenték a fogukat a királyi fogadásra.

– A Tökös névnek nagyon rossz manapság a csengése – folytatta. – Ezért nevezzük országunkat mától egyszerűen csak Tökországnak. Engem pedig szólítsatok továbbra is Mátyásnak!

– Ezt a levitézlett uraságot pedig – itt a volt királyra mutatott –, ezután csak Tökösnek hívjátok, rászolgált a nevére.

Bejelentését megéljenezték, hiszen az ifjú lányokban, meg a lányos szülőkben sok keserűség gyűlt fel volt királyuk nevének hallatán.

– Harmadszor, számoljunk csak: harminchárman raboskodtunk, ha mindegyikünknél fél évig szolgál, akkor az tizenhat és fél év, az ötlet gazdájáé lesz a ráadás, övé az első félévre a Tökös.

– Akár most is viheti – fordult a büszkén vigyorgó emberhez. – Bármilyen munkát elvégeztethet vele, de legfeljebb napkeltétől napszálltáig dolgoztathatja, adjon neki rendes szállást, ruhát, meg ne éheztesse!

– Negyedszer, Luca királyné semmi bűnt sem követett el. Tiszteljük azért, mert férjét önként kísérné el a legnehezebb sorsba is. Ő lesz a feleségem első társalkodónője, és elvárom, hogy mindenki illő tiszteletet mutasson iránta.

Ezt is megéljenezték, hiszen a volt királynét nagyon sokan sajnálták férje rossz természete miatt.

– Ötödször, mától a palotában egyetlen léhűtő udvaroncra sincs szükség, mehetnek, amerre látnak, éljenek meg abból, amit az évek alatt eltettek maguknak.

No, ezt éljenezte meg igazán a tömeg, kivéve persze azokat, akiket az új király egyetlen szavával megfosztott eddigi kényelmes életétől.

– Hatodszor, az országban elrendelem az egyenlő közteherviselést. Akinek több van, az adjon több adót, akinek kevesebb, az kevesebbet.

– Ez az öt úr – ezzel a főurakra mutatott –, az elmúlt húsz évben, amióta Tökös volt a király, nem fizetett adót. Ezért elrendelem, hogy vagyonuk kilenc-tizedét egy héten belül szolgáltassák be a kincstárnak!

Ezzel minden eddiginél nagyobb örömet okozott népének: nem a dolgos, kétkezi emberektől elvett újabb adókkal akarta feltölteni a kiürült kincstárat. A főurak arcára előbb a döbbenet, majd a düh, végül a gyűlölet ült ki.

– Ez nem igazságos! – kiáltotta Fügés.

– Igazad van, de ne ronts a helyzeteden! Akkor lennék az, ha minden összeharácsolt vagyonotoktól megfosztanálak benneteket. De nem akarom a családotokat földönfutóvá tenni, ők nem tehetnek arról, hogy ti így viselkedtek. De ha nem tetszik a dolog, lehetek igazságos is!

Megszeppentek erre a testvérek. Nem is firtatták tovább a dolgot, csak magukban kezdték melengetni a bosszú gondolatát.

– Mára végeztem – fejezte be Mátyás. – Egy hét múlva audienciát tartok. Akinek ügyes-bajos dolga van, várom a palotába. Most menjetek békével haza!

Jó időbe telt, mire a tömeg szétszéledt. Mindenkinek volt véleménye, amit azonnal meg akart osztani a szomszédjával, barátjával, netán ellenségével. Azt azonnal látták, új királyuk a becsületes, dolgos embereket meg fogja becsülni, az élősködő semmirekellőknek azonban nem lesz nála maradása.

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr198779678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.