Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (15.)

2016. december 21. 13:47 - Vid Ödön

(az elejére)

Ettől kezdve egy darabig egyhangúan teltek a napok. A két férfi hajnalban kihajtotta a nyájat a legelőre. Gyöngy gomolyává dolgozta a megaludt tejet. A már kellően megszikkadtakat formába préselte, majd rendet rakott a sajtházban és az otthonukban. Megtanulta, ha kevés vízzel fellocsolja a döngölt földpadlót, söpréskor nem kell porfelhőben fuldokolnia.

Ezután akadt némi szabadideje. Kiadósan hancúrozott Hópehellyel, hosszan lubickolt a patakban, lustán sütkérezett a parton, és közben álmodozott. A puli ilyenkor hanyatt feküdt mellette, és úgy aludt.

Délután begyújtott a kunyhó csikótűzhelyébe, kenyeret sütött, és összeütött valamilyen egyszerű ételt, amelynek egyik alkotóeleme szinte mindig a fölösen rendelkezésre álló savó vagy zsendice volt. Hetente egyszer-kétszer tojást is használt, amit a tyúkólban kapirgáló tyúkok tojtak nap mint nap.

Hús ritkán került az asztalra. Dömötör nagy néha úgy ítélte, valamelyik juh annyira kevés tejet ad, hogy bográcsban a helye. A pörköltet mindig maga készítette el, mert szerinte csak férfiember tud szabad tűzőn jót főzni. Gyöngy ezzel sohasem vitatkozott, hiszen odahaza is rendszerint apja szakácskodott, ha a barátaik nyáridőn a kertben náluk vendégeskedtek.

Hópehely szépen cseperedett, ám ahogy azon az emlékezetes estén az öreg megjósolta, juhászkutya nem lett belőle. Külsőre gyönyörűen felvette fajtájának tulajdonságait. Fehér szőre egyre dúsabb és hosszabb lett, ami zsinóros tincsekbe állt össze. A férfiaknak is tetszett, ellenben a viselkedésével nagyon elégedetlenek voltak.

A puli állandóan sírt, ha nem lehetett Gyöngy közelében. Szerencsére azt azért megszokta, hogy éjszakánként egyedül alszik, és így mindenki pihenhetett. Csakhogy amint kivilágosodott, letelepedett az ajtó elé, és hangot adott pótmamája hiányának. Sőt, ezt tette akkor is, ha az a sajtházban dolgozott, ahová kutya szintén nem tehette be a mancsát. Ha abbahagyta a sírást, ideje nagy részét szőrzete rendben tartására fordította. Hangosan nyámmogva órákig képes volt magát nyalogatni, és fogaival nemezesedésre hajlamos szőrét zsinórokká tépkedni.

Kerülte a fajtársaival való érintkezést. Csahos, Sodró és Selymes nem törődtek vele, ellenben a testvérei soha nem értették meg, miért nem hancúrozik velük. Játszani kizárólag Gyönggyel volt hajlandó, akitől elvárta, hogy puszilgassa, simogassa, hanyatt fekve hasát vakargassa. Ha elégtelennek érezte szeretetének megnyilvánulásait, böködte vagy átkarolta kiszemelt gazdája lábát, karját, mit ért éppen el.

Ugyanakkor sem Dömötör, sem Levente közeledését nem fogadta szívesen. Ha nem sikerült időben Gyöngy mögé bújnia, akkor megsimogathatták, azonban ilyenkor igyekezett a lehető legkisebbnek mutatkozni. Istápolója sohasem szidta meg semmiért, ám a férfiak időnként szükségét látták. Ilyen alkalmakkor Hópehely belelapult a földbe, és első mancsával a macskák mosdásához hasonló mozdulattal többször végigsimított a fején.

A sajtházban függő naptáron sokasodó vésések mutatták az idő múlását. Elmúlt Eper hava, és javában benn jártak az Aratás havában, mire Gyöngy már szinte nem vétett hibát a napi teendőkben. Hébe-hóba előfordult ugyan, hogy felhúzta az orrát, durcáskodott egy-két órát, mindamellett alapvetően alkalmazkodott a számára kényszerű együttéléshez. Addigra már tökéletesen kifejezte magát azokban a témákban, amiről a juhászok egyáltalán társalogtak.

Egyszer-egyszer, amikor a nyájat a közelben legeltették, fürdés után kiballagott hozzájuk. Hópehely mindig elkísérte, pillanatra sem tágított mellőle. Ilyenkor hármasban hűsöltek az árnyékban. Néha beszélgettek, de inkább nagyokat hallgattak.

Egy ilyen alkalommal Dömötör mosolyogva nyúlt a háta mögé, és elővett egy díszes csanakot:

– Gyöngy, ezt magának faragtam. Igyon vele sok friss patakvizet, váljon egészségére!

Talán először, hálásan nézett az öregre, akinél végre kiérdemelte, hogy a nevén szólítsa. Ettől kezdve, ha a juhász kisasszonynak hívta, egyből tudta, hogy valami oda nem illőt tett.

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr6112065489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.