(az elejére) Órákig baktatott, mire megéhezett. Letelepedett, kinyitotta elemózsiás tarisznyáját, és a pislákoló fényben alaposan belakmározott. Vékony, nyári öltözékében fáznia kellett volna, ám mind a követ, mind a levegőt kellemesen langyosnak érezte. A jóllakottságtól szemei elnehezedtek,…

(az elejére)                                                                                                                                                                           20.        – Nos, a következő évben anyád annak rendje s módja szerint leérettségizett, és megszerezte a technikusi…

(az elejére) Azután minden megismétlődött. És ez így ment félhónapról-félhónapra. Gyöngy egyre természetesebben fogadta, hogy a semmiből felbukkan a titokzatos öregasszony, kihörpintik a megérlelt tejet, beleborzong a hatásába, mintha méregerős pálinkát hajtott volna fel, közben pedig a vendége…

(az elejére) „– Palikám, a Hilde tanti, tudod, az Imre nagynénje, aki Münchenben él, meghívná a nyáron a Gerduskát magához – vetettem föl vasárnap délután, amikor kettesben maradtunk. – Azt mondta, ez nekünk egy árva vasunkba se kerülne. Palikám, ugye beleegyezel? – Én ugyan nem! – hördült fel. –…

(az elejére) – Jó napot, öreganyám, már ha meg nem sértem ezzel a megszólítással! – köszöntötte az ismeretlent. – Segíthetek valamiben? – Neked is, leányom! – húzta mosolyra a száját, amelyben már csak pár fog árválkodott. – Mondd, meginnád velem a fűszeres aludttejet, amit a cserpákodban…

(az elejére) "– Jaj, hát én ilyesmit még álmomban se gondolnék magáról! – tiltakoztam. – De… de… ez mégse fog menni… azt hiszem! – Ugyan már, kedvesem, ne légy ennyire kishitű! Nem a Gerda az első, akit látogatóba hívnak a vasfüggönyön túlra. Számos ismerősöm tett már ilyet, és mondhatom, többször…

(az elejére) Éjszakánként gyakran álmodott. Rendszeresen feltűnt a rongybaba testben sínylődő fiatalember, aki rimánkodott neki, hogy siessen, mert várja a szerelem. Másszor Levente üldögélt magányosan kandallója tüzénél, és ábrándosan rebegte a nevét. Majd minden alkalommal betolakodott tudatába…

(az elejére) Kapiskálom, miért traktál ennek a délutánnak a történetével. – Tudod, akkor egyszerre meg is könnyebbültem, ugyanakkor meg borzasztóan aggódtam a rám váró beszélgetés miatt. – Ugye egyáltalán nem tévedek, hogy az akkor meg sem fordult a fejedben, itt a soha vissza nem térő alkalom…