Írásaim

Vid Ödön

Sose beszéltél róla (74.)

2018. január 14. 14:29 - Vid Ödön

(az elejére)

„– Ebből a szemétből nem lehet rántott halat sütni! Anyuka, most mit csinálunk? – fakadt ki anyád elkeseredetten, miután kettesben maradtunk a konyhában.

– Cseppet se félj, Gerduskám, majd csak megsegít a Jóisten! – csitítottam kevés meggyőződéssel. – Ezekből főzök egy kis levest, a krumplit meg kisütöm rósejbninek.

– Anyuka, én ezt nem bírom tovább! – csapott az asztalra.

– Jaj, kislányom, ne kezdd már te is! Az apád mégiscsak jó ember…

– Kivéve, ha iszik! Azt meg igencsak sűrűn teszi, hogy a rosseb enné meg!

– Jesszusom, Gerduskám, ne káromkodj!

– Anyuka, hát nem érti? Pár hét múlva tizenkilenc leszek! És nem merek senkivel randevúzni. Mert rettegek, hogy előbb vagy utóbb be kell őt mutatnom itthon. Nincs az a fiú, aki ne menekülne fejvesztve az iszákos apám elől…

– Kedves Berta, bejöhetek?

– Jó napot! Hogy van, Berg bácsi? – anyád örömmel nyitott neki ajtót.

– Jesszusom! Imre maga mit keres itt?

– Ha meg nem sértem, hát hoztam pár szelet pontyot. Láttam, mit vett a férje, abból lehetetlen ünnepi vacsorát varázsolni.

– Imre, maga egy angyal! Megmentette a karácsonyunkat! Hogyan háláljam ezt meg magának? – repestem a boldogságtól.

– Á, ez szóra sem érdemes! Nos, nagyon kellemes ünnepet kívánok maguknak!

– Berg bácsi, mondja, mibe került ez? Hadd fizessem ki! – állta el az útját anyád.

– Ajándéknak szántam!

– Sejtettem, de mégis… Ismeri az apámat, jelenetet rendez majd. Ellenben ha kifizetem, lesz mire hivatkoznom!

– Nincs jól ez így! – csóválta a fejét az Imre. – De igaza van, Gerduska, előzzük meg a bajt, ha lehet! Ad most egy húszast, aztán karácsony után várom egy jó teára. Mint gyerekkorában. És magát is, kedves Berta!

– Köszönöm, Berg bácsi! Kár, hogy nem maga az apám!”

– Ilmuskám, te azt el se tudod képzelni, hogy mennyire megijedtem ettől! Istenhez könyörögtem, nehogy az Imre véletlenül elszólja magát! Mert biztosra vettem, hogy abból akkora, de akkora ribillió lenne, hogy azt lehetetlen elmondani.

– Hát… – tétovázok, kimondjam-e, amit gondolok –, az a karácsony nyilván irtó pocsékul telhetett el, hisz már eleve borzasztóan indult az egész. Viszont ha akkor végre kiborítottátok volna a bilit, utána esetleg minden sokkalta jobban alakult volna! És akkor talán szegény anyu még ma is élne…

Azonnal megbánom a számon kicsúszott utolsó mondatot. Anyu mindig figyelmeztetett, hogy beteg mókus módjára rágódom a múlton, amikor hosszasan tipródtam, vajon jobban járok-e, ha az adott szituban másként cselekszem. Ráadásul nagyit ezzel elég egyértelműen felelőssé tettem anyu haláláért. Pedig erről kizárólag az a hülye trabantos tehet!

Meglepetésemre nem sértődik meg.

– Igazad van, mai eszemmel ezt már én is így gondolom. De akkor még nem álltam készen erre. Sajna… Na de folytatom:

„– Ó, ez végtelenül hízelgő, Gerduska! Fájdalom, de ebben az egyben nem segíthetek! – sóhajtotta az Imre. – Tudja, én is nagyon örülnék egy ilyen lánynak, mint maga! De hát elszaladt az időm…

– Imre, az Isten áldja meg a jóságáért! – szóltam közbe gyorsan.

– Nos, még egyszer kellemes ünnepet kívánok maguknak!

– Kellemesebb karácsonyt, Berg bácsi! – csukta be mögötte az ajtót anyád.

– Anyuka, hogyan süllyedhettünk idáig?! Tavaly is, tavalyelőtt is ugyanez volt! Az apám elkocsmázta a pénzt, a halas kofától meg elhozta a szemetet! És most még a fiúkat is rá fogja kapatni az italozásra… tizenöt évesen! Nekem pedig mindig szégyenkezni kell, ha összefutok a Berg bácsival… Hát nem! Nem és nem! Nekem ebből elegem van! – kiabálta.

– Gerduskám, halkabban az Istenért! Még felvered az apádat!

– Na és! Ennél rosszabb már úgysem lehet! És ha megint fel akar pofozni, mint legutóbb a nyáron, hát akkor itt vér fog folyni! – ezzel felkapta a legnagyobb konyhakésemet.”

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr2413574855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.