Írásaim

Vid Ödön

Sose beszéltél róla (78.)

2018. február 11. 16:39 - Vid Ödön

(az elejére)

„– Istenem, mérnök! Saját lakással! Ilyen fiatalon! Gerduskám, te megfogtad az Isten lábát… – suttogtam áhítattal anyád fülébe.

– Szóval mérnökök lennénk… értelmiségiek… és persze lenézzük ugyebár a munkásembereket! – sértegette gúnyosan a Pali.”

Ezen meglepődöm. Ám a pillanat tört része alatt rájövök, hogy egyáltalán nem kéne! A Pál csak rendkívül gyorsan felfogta, a családba belépett valaki, aki veszélyezteti a hegemóniáját –bár ő nyilván nem ezt a szót használta volna. Eddig ő volt az egyedüli kakas a családi szemétdombon. Mindig az történt, amit ő akart. Nagyi tyúkanyó pedig buzgón biztosította a nyugalmát, elnézett neki mindent. Bárkit leugathatott, terrorizálhatott. Az igazi nagyapám persze sokat tehetett volna ez ellen, azonban számomra továbbra is rejtélyes okból az nem küzdött vele! És akkor hirtelen jön valaki, aki könnyedén elveheti tőle ezt a pozíciót! Sőt, akinek azt sem tanácsos mondani, hogy kuss!

„– És jól értettem ugyebár, mérnök elvtárs, hogy rakamaziak lennénk?

– Pontosan! Már a szépapám is ott született 1776-ban! Tehát én tősgyökeres rakamazinak számítok!”

Elképeszt, hogy az egyik dédapám dédapja kétszáz évvel ezelőtt született! Ráadásul ezt a családja még számon is tartotta. Ugyanakkor én jószerivel a nagyszüleim születési évszámát sem tudnám kapásból megmondani. Sőt, az igazi nagyapámét még soha nem is hallottam!

„– Szóval földik lennénk ugyebár! Aztán azt tudja-e, mérnök elvtárs, hogy tisz-tes-sé-ges szabolcsi férfi nem házasodik ugyebár csak úgy titokban!

– Én akartam így, apuka! – mondta gyorsan anyád. – A Péter annak rendje-módja szerint megkérte volna a kezemet, de lebeszéltem róla. Jó okom volt rá, maga tudhatná a legjobban!

– Hát ez rád vall, Gerda! Gondolom mindennek elmondtál! Nem tévedek ugyebár mérnök elvtárs?

– Egyáltalán nem! A feleségem mindig igen visszafogottan és roppant nagy tisztelettel beszélt magukról!

– Na ezt el is várom tőle! – bólintott kegyesen a Pali. – No de mondja, rendes jogosítványt szerzett-e?

– Személygépkocsira, természetesen! És amint azt már említettem, egy kitűnő állapotú Wartburg ezressel rendelkezem!

– Hm… szóval csak amolyan úrvezetők lennénk! No és a tragacsát meg tudja-e szerelni, amikor lerobban valahol útközben?

– Még nem próbáltam. Én ugyanis gyengeáramú villamosmérnök vagyok! És a keletnémet elvtársak szakértelmének és precizitásának köszönhetően erre minden valószínűség szerint sohasem lesz szükség!

– Hm… szóval az autókhoz nem értünk, ugyebár, mérnök elvtárs! – mondta leereszkedően a Pali. – Na és melyik csapatnak drukkolunk?

– Apuka, hová akar kilyukadni ezekkel a kérdésekkel? – szólt közbe idegesen anyád. – Azt hiszi, megalázhatja a férjemet? Egyébként meg, ha már ilyen kíváncsi, jobb, ha tőlem tudja, hogy a Berg bácsi volt a tanúm!

– Kuss! Nem téged kérdeztelek, hanem az uradat! Azért meg majd külön számolunk, amiért már megint azzal a semmirekellő nyomorékkal szövetkeztél ellenem!"

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr3713656252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.