Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (75.)

2018. április 14. 22:04 - Vid Ödön

(az elejére)

– És Levente?

– Őt, hülye fejjel, leráztam. Meg… hát fiatalabb nálam… és nem is tudom, tetszik-e…

– Legalább légy őszinte magadhoz!

– Rozi, szerinted hogy álljak elé? Meg különben is, kérdés, kijuthatok-e innen?

– Már megint előre aggódsz – dorgálta a hang. – Egyelőre foglalkozz Csiperkével!

Gyöngy előkotorta tarisznyája mélyéből a második faragványát. Teletöltötte vízzel, majd a földön magatehetetlenül remegő alakhoz térdelt. Feje alá nyúlt, és félig ülő helyzetbe hozta.

– Ne merészeld! – csattant rá Tölgy. – Megérdemelte a sorsát!

– Fiam, hogy mondhatsz ilyet? – méltatlankodott András.

– Máris elfelejtetted, mit művelt velünk? – feleselt az ifjú. – Mit szólsz ehhez, szerelmem?

– Én kértem Gyöngyöt, hogy segítsen rajta – vágott közbe Remény. – Már kiszállt belőle a gonoszság, többé senkinek sem árthat.

Tölgy sokat mondóan nézett Ajándékra:

– Nos?

– Azt hiszem, édesanyádnak van igaza – válaszolta a nő némi tipródás után.

– No lám, le vagyok szavazva! – köpködte indulatosan a szavakat a férfi. – Csak meg ne bánjátok!

– Tölgy, kérlek… – csitította az anyja.

– Ti nem voltatok ott, amikor megtámadott! – folytatta a királyfi magából kikelve. – Gyanútlanul kergetőztem vele a réten, és egyszercsak egy árnyék ölelte körül. Kerestem, mi veti ezt az árnyékot, de még csak egy felhő sem volt az égen. Azután az a valami eltűnt, ez az alávaló bestia pedig hárpiaként rontott rám, hogy védekezni sem tudtam. Miközben rám tapadt, azt sziszegte: „Lelked belém szálljon, Tölgy!” Ott álltam magatehetetlenül, ő meg diadalittasan sipítozott, hogy „Sikerült, sikerült! Most már senki sem állíthat meg, hogy a világot bekebelezzem.” Én ezt még egyszer nem vagyok hajlandó átélni!… És azt sem, hogy újra lássam szép földünk romlását, barátaim szenvedését!

– Hogyan? – csodálkozott Ajándék. – Én semmit sem éreztem.

– Én sem – szólt közbe András.

– De én igen!!! – mennydörögte Tölgy, majd vádlón Reményre mutatott. – No és te, anyám? Te mit tettél, hol voltál?! Ugye, tündérmódra elhordtad az irhádat!

Szülei könnyes arccal, értetlenül álltak, a többiek pedig döbbenten bámulták és hallgatták a magából kikelt királyfit.

– Hé, urficska – ripakodott rá Gyöngy –, ez a hang megengedhetetlen édesanyáddal szemben! Azonnal kérj bocsánatot!

– Te meg mit szólsz bele? Egyáltalán, ki a nyavalya vagy, és hogy a csudába kerülsz ide? – mérte végig gyűlölködve Tölgy.

– Szerelmem, könyörgök, csillapodj! Neki köszönhetjük a szabadulásunkat – tette a vállára a kezét Ajándék, azonban a férfi lerázta magáról.

– Gyöngynek hívnak, és kívülállóvagyok, tehát objektíven tudok dönteni – őrizte meg a higgadtságát. – Úgyhogy most, akár tetszik ez neked, akár nem, eleget fogok tenni a szüleid kérésének. Pontosabban, megpróbálom.

Csiperke szájához tartotta a Boldogság csanakját, és itatni kezdte. Az első néhány csepp után a remegés megszűnt, tágra nyíltak a gnóm ajkai, és mohón nyelte a folyadékot. Minden korty látványosan átalakította. Először az ocsmány zöld bőrszín változott majdnem falfehérré. Azután teste növekedett meg, miközben fekete ruhája hangos recsegéssel szakadt szét. Kisvártatva szép, húszas évei közepén járó hölggyé vált, csak annyiban különbözött az emberektől, hogy humkány szárnyak simultak a hátára. Lehunyt szemeiből könnyek patakzottak. Amint az edényke kiürült, Csiperke tétován körülnézett.

– Bocsássatok meg nekem! – suttogta kellemes alt hangon, majd újra elájult.

Nagyszülei ijedten élesztgették, a fiuk viszont bizalmatlan tekintettel méregette unokahúgát.

– Akárhogy véditek, kutyából nem lesz szalonna! – dörögte, hogy mindenki jól hallja a teremben.

– Ne ítélj elsőre, fiam! – szólt rá András. – Ha annak idején így teszek…

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr5113835258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.