Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (87.)

2018. július 21. 13:22 - Vid Ödön

(az elejére)

Fergeteg havának közepén az egyik Államtanácson András nekiszegezte a kérdést:

– Mit csináljunk Tölggyel? És Csiperkével?

– Gondolkodnom kéne – próbált kitérni az egyenes válasz elől Gyöngy.

– Mennyit? – türelmetlenkedett a király. – Félek, ha sokáig nem teszünk semmit, valami baj lesz.

– Ebben igazad van, én már átéltem hasonlót – bólogatott. – Családtagok fordulnak egymás ellen, barátságok szakadnak meg. Még az is lehet, hogy verekedni fognak, esetleg még csúfabbat is cselekednek... Talán… kérdezzétek meg Tölgyet, tudatában van-e annak, mennyire veszélyes dolgokat művel?

A tanácsnokok, a tündér Szélkakas, a törpe Döngölő és a humkány Károgó zavartan néztek hol egymásra, hol Andrásra.

– Testvéreim, mi baj van? Történt valami, ami elkerülte a figyelmemet? – faggatta őket döbbenten a király.

– Hát… izé… jobban tennéd, ha ezt szűk családi körben intéznéd…

Gyöngyben rossz előérzet éledt Szélkakas habogása hallatán.

– Ezek is bevették Tölgy maszlagját! – hasított belé a gondolat. – Miért van az, hogy okos emberek is képesek bedőlni egy senkiházinak, csak azért, mert állandóan azt hangoztatja, ő az egyetlen, aki az ellenséget megállíthatja. Meg, hogy még sohasem hazudott, ám rajta kívül mindenki más…

– Kár lenne nyilvánosan kiborítani a bilit – csatlakozott társához Károgó.

– Semmi titkolni valóm sincs – mordult fel a király. – Most és együttbeszélünk a fiam fejével!

Nemsokára berontott Tölgy, körülnézett, majd peckesen a terem közepére perdült.

– Na, mit akartok? – kérdezte pökhendin.

– Fiam – nyelt nagyot András –, úgy gondoljuk, helytelen folyton szegény árva unokahúgod ellen ágálnod. Reméljük, belátod…

Úgy gondoljuk, meg reméljük– vágott közbe gúnyosan a királyfi. – Miért nem a magad nevében beszélsz? Rajtad, meg anyán kívül legfeljebb ez a jöttment, ügyetlen, varázslónak titulált hibbant némber hisz a drágalátos Csiperke megjavulásában.

– De fiam…

– Semmi de! – toppantott Tölgy. – Eleget tűrtem, mióta a Tükörfalnál jártunk! Hát én nem fogadom el a látottakat! Sőt, eszem ágában sincs elhagyni Rézvölgyet! A népmeg engem támogat! Téged elaggott trottynak tartanak, azt a sárkányfajzatot pedig minden baj forrásának. Igaz, híveim?

Károgó eltakarta az arcát, Döngölő zavartan lehajtotta fejét, míg Szélkakas elégedetten vigyorgott.

– Túllősz a célon, királyfi! – válaszolt helyettük Gyöngy. – Azt hiszed, mert mézes-mázos dumád mostsokaknak tetszik, ez mindig így is marad? Kell a hatalom magáért a hatalomért? Akkor, amikor mindannyiunknak össze kéne fogni, hogy a Rézvölgyre, a szülőföldedre szakadt csapást egyáltalán le lehessen küzdeni! Tudod, mi vagy te? Egy nagyképű, demagóg, felfújt hólyag! Figyelmeztetlek, most még nem késő visszakoznod! Ám, ha felelőtlenül továbbra is a tűzzel játszol, ne csodálkozz, amikor majd magad is elégsz benne!

– Te… te kívülálló, engem te ne merészelj ócsárolni, nekem ne papolj!!! – üvöltött fel eltorzult, vérvörös ábrázattal Tölgy. – A népnekelege van a hazugságokból, kiváltképpen a te lepcses szádból kiömlőkből! Ideje, hogy elkotródj innen, oda, ahonnan szalasztottak!

– Elég volt, úrficska! – ocsúdott fel András. – Az Államtanács nevében…

– Vén trotty, te mostantól már csak a magad nevében beszélhetsz, már ha a néphagyja! – vágott közbe Tölgy, a tanácsnokok meg sunyin bólogattak. – Úgyhogy most én azt mondom, takarodjatokRézvölgyből! Te és anya a drágalátos unokátokkal, no, meg ez a minden lében kanál perszóna nemkívánatosak vagytok a népszámára. Ha holnap este még itt talállak titeket, akkor hű humkányaim a Tükörfalra repítenek. Végeztem!!!

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr5414126709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.