Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (94.)

2018. szeptember 08. 14:28 - Vid Ödön

(az elejére)

Nem vitatkozott tovább, hanem elővette tarisznyájából a Varázsolások könyvét. Ugyan erősen kételkedett abban, hogy vízkutatással kapcsolatos tanácsra lelne benne, azért felütötte a vaskos kötetet. Már korábban rájött, hogyha csukott szemmel lapozgatja, hamarabb megtalálja a keresett információt, mintha tudatosan kutatna utána.

Most is így tett, és ekkor felsejlett egy régi emlék. Talán tizenöt éves lehetett, amikor szülei egyik barátjának domboldalban lévő hétvégi telkén találkozott egy igazi vízkeresővel. A férfi csúzlihoz hasonlító, majd méter hosszú gallyat tartott a kezében, amit varázsvesszőnek nevezett, és össze-vissza mászkált. Egyszer csak megállt, és azt mondta: „itt fúrjanak!” Még aznap elkészültek a munkások a bővízű kúttal.

Kinyitotta a szemét, és igazán meg sem lepődött.

 

Így keress vizet

 

Vágj egy hüvelykujjnyi vastag, akkora villás ágat, ami könyökben behajlított, és oldaladhoz nyomott karjaid távolságát jó arasszal túléri. Mogyoróból a legjobb, de akármi mással is sikeres lehetsz. Barátkozz meg vessződdel, simogasd, becézgesd, kérd alázatosan, segítsen neked vizet találni. Észlelni fogod, amint eszközöd felkészült a feladatra.

Ekkor vedd az ágat előremutató heggyel két felfelé fordított tenyeredbe, és markold meg alaposan. Könyököd szorítsad oldaladhoz, és enyhén feszítsed szét a villáját. Ezen a testhelyzeten azután ne változtass, bármit is éreznél. Most csillapítsad le elmédet, és csak a felkutatandó vízre összpontosíts. Indulj el lassú léptekkel, és hagyd, hogy vessződ vezessen. Ne mozgasd, és ne engedj a feszítésből.

Talpad alatt vizet rejt a föld, ha vessződ csúcsa akaratod ellenére fel vagy lefelé elmozdul. Igazán nagy víztömeg az ágat forgásra kényszeríti, akárhogy is küzdenél ellene.

Áss le e helyt, és hamarosan éltető víz bugyog elő kiapadhatatlanul.

Mosd le vessződet az így megtalált vízben alaposan, s közben köszönd meg neki a segítséget. Végezetül szúrd a vízfolyás közepébe, hogy új élet fakadjon belőle.

 

 

Még alig szürkült, amikor Gyöngy már varázsvesszőnek alkalmas ágat keresgélt. Mogyoróbokor híján az egyik égerről vágott le az utasításnak megfelelő gallyat. Félrevonulva készítette fel magát és a vesszőt a vízkutatásra. Bár pontosan követte könyve tanácsait, sokáig semmit sem érzett. Végső elkeseredésében elővette a Villőtől kapott nyakéket, és azzal is végigsimította az ágat, mire az furcsán rezegni kezdett. Két marokra fogta, és hagyta, vezesse, amerre akarja.

A lassan ébredező száműzöttek csodálkozva tértek ki útjából, majd egymás után szegődtek a nyomába. Egyre szűkülő csigavonalat írt le a fák között, mígnem egy óriási égerfa közelében végre úgy érezte, a varázsvesszőt hatalmas erő fordítaná ki az ökléből.

– Ajándék, kérlek, állj ide! Biztos, ami biztos, még egyszer megpróbálom.

– Szerintem erre nincs szükség! – próbálta lebeszélni tervéről Remény. – Én bízom a képességeidben.

– Köszönöm a bizalmat – szerénykedett –, de szeretnék abszolút biztosra menni. Kérlek, most hagyjatok magamra!

Jó fertályórát távolodott a táborhelytől, majd ismét kezébe vette a vesszőt. Behunyta a szemét, és engedte, vezesse az eszköze, ahová akarja. Társai pisszenés nélkül nézték, ahogyan csukott szemmel nyílegyenesen tart Ajándék felé. Váratlanul nekiment valakinek. Megrázta a fejét, mint aki kábulatból ébred, és körülnézett. Pont jó helyen állt. Körülöttük mindenki éljenzésbe tört ki.

– Most már biztos vagy? – kérdezte mosolyogva Remény.

– Hát… nem is tudom – vonogatta a vállát. – Próbáljatok meg itt ásni, aztán meglátjuk…

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr6714229499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.