Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (96.)

2018. szeptember 22. 15:09 - Vid Ödön

(az elejére)

Nagyszárny és Ércmester értetlenül pislogott a férfira.

– Azt hiszem, minél hamarabb meg kéne egyeznünk, nézőközönségünk egyre nyugtalanabb, ez a vita pedig nem vet ránk jó fényt! – jegyezte meg Gránátalma.

– Nos, helyzetünket legjobban úgy írhatnám le, hogy éppen hontalanok vagyunk – kezdett bele Gyöngy, remélve, kellően meggyőző lesz majd, és leszerelheti a hatalomra ácsingózó Budát. – Ha András élne, senki nem vitatná jogát a trónra. Azonban a száműzetésünkkel és a halálával felbomlott a királyság. Akkor teremthetjük újra, amikor végképp letelepszünk. Tehát, amíg nincs királyság, nincs szükség királyra vagy királynőre sem. Viszont egyetértek Gránátalmával, egységre, együttműködésre és bölcs vezetésre feltétlenül! Szóval, alakítsuk meg az Okosok Tanácsát, amelyben minden nemzetséget egyvalaki képvisel. A vitás kérdésekről ez a testület döntsön szavazással. Buda uramnak, mint a legnépesebb nemzetség képviselőjének szavazategyenlőség esetén érvényesüljön az álláspontja. Jó lesz így?

– Nekem tetszik – válaszolta Gránátalma. – Csupán egy kérdésem lenne: varázsló, te fogsz szavazni?

– Nem. Sőt, az üléseken se fogok részt venni. Ha megkérdeztek, elmondom a véleményem. Egyébként nemsokára útra kell kelnem bizonyos függő ügyeimet elrendezni.

– Elfogadom – egyezett bele leereszkedő hangon Buda. – A tündéreket te fogod képviselni, Gránátalma?

– Nem tudom, mindenesetre még ma eldöntjük.

– Ki közölje ezt a néppel? – kérdezte némi hallgatás után Ércmester. – Buda uram?

– Nem, szerintem legjobb, ha a varázsló beszél – hárította el sietve az öregúr.

– Persze, nehogy félreértsenek – morogta éllel Nagyszárny.

– Ez nem volt szép tőled! – fedte meg a tündér.

– Bocsánat, csak kicsúszott a számon, ígérem, többé nem fordul elő!

Gyöngy az emelvény elejére lépett, és amikor hallgatósága elcsendesedett, elismételte javaslatát. Közben igyekezett tekintetével befogni a tömeget, hogy időben reagálhasson, ha az egybegyűltek kedvezőtlenül fogadnák szavait.

– Elfogadjátok? – kérdezte végül.

– Nekem tetszik, de Remény mindenképpen legyen az Okosok Tanácsának tagja – kiáltotta egy hatalmas humkány.

– Jól beszéltél, Májusieső! – kurjantották a körülötte állók.

– Éljen Remény! – kiabálták mások.

– Tehát olybá vehetjük – foglalta össze a történteket Gyöngy, miután a tömeg újra lecsendesült –, az Okosok Tanácsa gyakorolja mostantól az irányítást, amíg végleges lakhelyünket fel nem építjük.

Buda, aki úgy vélte, immár az Okosok Tanácsának feje, fél lépéssel Gyöngy elé nyomakodott, jelentőségteljesen megköszörülte a torkát, és szónokolni kezdett:

– Khm… khm… emberek, izé… khm… khm… testvéreim– kapott észbe –, meg vagyok róla győződve, hogy most a legeslegfontosabb teendőnk, hogy ezeket az átabotában összeütött kalyibákat megerősítsük, mert várhatóan hosszabb időre itt kell maradunk, amíg kiküldendő felderítőink alkalmas helyet nem találnak a végleges letelepedésre, amit, talán mondanom sem kell, az Okosok Tanácsa igen alaposan meg fog fontolni. Addig is segítsetek egymásnak, amiben kell, és amiben tehetségetek van. Ugye, azt már mondanom sem kell, hogy bölcs tanácsaimra mindig számíthattok…

– Tudjuk, öreg – kiáltotta valaki a tömegből –, de ha még sokáig beszélsz, a mai éjszaka is ugyanolyan kényelmetlen lesz, mint a tegnapi.

Innen is, meg onnan is jóízű nevetés hangzott, mire Buda elvörösödve kászálódott le az emelvényről.

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr2714255741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.