Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (101.)

2018. október 27. 20:50 - Vid Ödön

(az elejére)

– Nos – merengett Pongrác –, a Szép-part eredetileg valóban gyönyörű vidék, sokkalta szebb, mint a Kalózpart. A síkságon termékeny szántók, dús legelők, árnyas ligetek váltogatták egymást. Az Ércbércek lankáira fenséges, sűrű, sudár faóriásokból álló erdőségek kúsztak fel. Szorgos nép lakta a vidéket. Pompás várkastélyt emeltek a hegység lábánál emelkedő domb tetejére, emberi léptékkel nagyjából két napi járóföldre a Fodrostól. Az udvarán is nőtt egy ugyanolyan fa, mint a parton, ahol tanyáztunk. Ezt ők sárkányvérfának nevezték, és rendkívül nagy becsben tartották.

– Az öreg Tihamér király barátságos ember volt – folytatta pár pillanatnyi szünet után –, gyakran meglátogatott. Jókat vigadtunk, társasága enyhítette távoli, elvesztett otthonunk utáni kínzó vágyunkat. Mi nem sűrűn jártunk át a Fodroson, nem akartuk az egyszerű embereket zaklatni kicsit ijesztő kinézetünkkel.

– Gyönyörű lehetett – sóhajtott Gyöngy, mivel maga elé képzelte a tájat. – És azután?

– Nos – érzékenyült el az óriás –, azon a napon testvéreimmel életünk legmegrázóbb élményében volt részünk. Először a távolban tűntek fel égig érő tűzoszlopok. A Fodroson túl a föld úgy háborgott, akár a viharos tenger. Kisvártatva feltűntek az első menekülők, nyomukban a megrémült kalózok. Ám ezek a semmirekellő gazemberek még akkor is gyilkoltak, levágtak mindenkit, aki az útjukba került. Átgázoltak a vízen, futottak volna tovább, de mi megállítottuk őket. Elszedtük fegyvereiket meg rablott kincseiket, és visszazavartuk a haramiákat a túlpartra. A közben odaérő lángtenger egykettőre mindet elnyelte. A tőlük elvett dolgokat a királyi korona kivételével mind utánuk hajigáltuk, többé senkinek se árthassanak. Egyetlen könnycseppet sem ejtettünk értük, megérdemelték a sorsukat! Annál többet szomorkodtunk az ártatlanul odaveszettek miatt, akiken sajnos nem segíthettünk. Ám, hogy rövidre fogjam, a feldühödött elemek huszonhat napon át szüntelenül tomboltak, majd egyetlen szempillantás alatt a vidék elcsendesedett. Ameddig elláttunk, csak üszkös fák csonkjai meredeztek, éjszakánként a távolban vérvörös fények világították meg az eget, mintha még mindig égne valami. Soha nem keltünk át a túlpartra megnézni, mivé lett az a szépséges táj. Sok év múlva megjelentek Odiék, és azután hazatértünk. Kielégítettem a kíváncsiságodat?

– Köszönöm, nagyon hasznos, amit meséltél. Csak lenne még pár kérdésem, ha nem haragszol. Először is, a Fodros milyen volt?

– Az idő tájt mit sem változott, mindvégig kristálytisztán csörgedezett a medrében. Az a fekete mocsok, amivel akkor találkoztam, mikor titeket Rézvölgyből oda vittünk, azóta kerülhetett oda.

– És mondd, láttál valaha olyan árnyékot, amit nem vetett semmi?

– Létezik ilyesmi? – álmélkodott Pongrác.

– Sajnos… – sóhajtotta Gyöngy. – Többnyire egy sárkányra emlékeztet. Azonban bármennyire töröm a fejemet, mégsem találok a jelenségre magyarázatot.

– Azt hiszem, nekem eszembe jutott erre egy hasonlat – közölte Odi. – Ha egy nagyon-nagyon vékony, átlátszó bőrdarabban élne valaki, pont ugyanígy csodálkozna, amikor mi elmennénk közte és a nap között. Elsötétülne a környéke, de nem látna minket. Ahogyan Gyöngy elbeszélésére emlékszem, Remény egyszer úgy fogalmazott neki, azok a tündérek, akik nem a mi világunkat választják, a semmibe tűnnek. Mi van akkor, ha ez a semmiugyanúgy vesz körbe bennünket, mint a mi világunk a bőrdarabot.

– Lehet, hogy igazad van, bár akkor ezt inkább egy felsőbb szférának nevezném – vélekedett Remény. – És az árnyék feltűnése nyilván azt jelenti, egy ott élő lény testet akar ölteni a mi világunkban, ahogy ezt már többször véltük hallani a rémálmainkban.

Sokáig senki sem szólalt meg, gondolataik a hallottak körül forogtak.

– Ha kielégítettem a kíváncsiságotokat, akkor én mennék – törte meg a csendet az óriás.

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr9614326093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása