(az elejére) – Ugye nem én vagyok az a kislány? – kérdezte tágra nyílt szemekkel, hüppögve Virág. – Ha nem vigyázol, kincsem, akár te is lehetsz – ölelte magához Katica, aki mosolyogva hallgatta végig a történetet, miközben visszaemlékezett arra, hogy pár éve még a mesélő is hadilábon állt ezekkel…

(az elejére) Amíg bandukoltak vissza a fogadóba, egyre azon járt az esze, mit is meséljen Virágnak, aki tulajdonképpen a kishúga. Arra a kevés mesére, amire gyerekkorából úgy-ahogy emlékezett, a kislányt még éretlennek tartotta, nem akarta őt meg a többi picit horrorba hajló elbeszélésekkel…

(az elejére) – Még egy utolsó kérdésem lenne, akkoriban a Kristályhegyet megmászva tértetek haza? – tudakolta Gyöngy. – Miről beszélsz? Arrafelé nem vezet út! – rázta a fejét értetlenül Pongrác. – A barlangon keresztül mentünk, ahogyan valamikor elmenekültünk. Mondanál erről valamit? Gyöngy…