(az elejére) Rézvölgy egéről eltűnt a mindent beborító felhőtakaró, ám lakói korántsem tértek magukhoz egyik pillanatról a másikra. A lelküket visszakapott emberek és humkányok szomorúan vették tudomásul, hogy bár számukra lényegében megállt az idő, az eltelt tizenegy esztendő alatt otthonaik…

(az elejére) – Akkor nem Remény lenne az anyám – vágott közbe Tölgy. – Már ezerszer elmondtad, a könyökömön jön ki. Ha már eleget ajnároztátok ezt a velejéig gonosz nőszemélyt, akkor talán beszélhetnénk rólunk is! Szülei és szerelme döbbenten hallgatták, hiszen nem ilyennek ismerték. Korábban…

(az elejére) – És Levente? – Őt, hülye fejjel, leráztam. Meg… hát fiatalabb nálam… és nem is tudom, tetszik-e… – Legalább légy őszinte magadhoz! – Rozi, szerinted hogy álljak elé? Meg különben is, kérdés, kijuthatok-e innen? – Már megint előre aggódsz – dorgálta a hang. – Egyelőre foglalkozz…

(az elejére) A körülötte álló lándzsások örömmel teljesítették a parancsot, átszúrták a ruháját, és felsértették a bőrét. – Na, ideadod végre? – vicsorogta Csiperke. Gyöngy nagy sóhajtozások közepette levette a fiolát, és átnyújtotta. Ellenfele mohón kapott utána, ám egy titokzatos, láthatatlan…