Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (114.)

2019. február 16. 17:37 - Vid Ödön

(az elejére)

Ekkor végre feltűnt a nap, amelyet a Fodroson való átkelésük óta nem láttak. Felálltak, kinyújtóztatták elgémberedett lábaikat, és körbejárták az udvart.

Gyöngyöt mélységesen lesújtotta, hogy Hópehely, aki megszületése óta hűséges társként segítette veszedelmes útján, és végeredményében neki köszönhették életben maradásukat, eltűnt. Egyelőre másra nem is igen gondolt.

– Még mindig érzem a közelgő veszélyt – jelentette ki a törpe –, menjünk, amíg nem késő!

– Hópehelyt meg kell találnunk! – tiltakozott. – Legfőképpen pedig fel kell derítenünk ezt a helyet! Elvégre ezért jöttünk…

– Egyetértek Kincskeresővel, itt nem vagyunk biztonságban! – szakította félbe Csiperke. – Mivel már nincs körülöttünk a tündérkupola, semmi sem védhet meg a gonosz erő újabb támadásától.

– De… – akarta mondani, ám ekkor megszólalt a fejében Remény:

– Hallgass rájuk! Ez a rom nem szalad el, ráértek akkor foglalkozni vele, ha már megjártátok a Világ végét.

– És Hópehellyel mi lesz?

– Abban biztos vagyok, hogy ő most nincs a közeletekben. Menj, ne késlekedj!

Az égen a felhőtakaró kezdett összezáródni, és mindnyájukat megmagyarázhatatlan, szorongó érzés kerítette hatalmába.

– Rendben, barátaim, induljunk tovább! – küszködött a sírással Gyöngy.

Miután sikeresen kijutottak a romok közül, két napig eseménytelenül vándoroltak. Ezalatt Gyöngy gondolatai szüntelenül Hópehely körül forogtak. Búskomorság vett rajta erőt, mivel szeretett társa minden valószínűség szerint életét áldozta értük, és ő még csak el sem búcsúzhatott tőle. Barátai osztoztak fájdalmában, ám ezzel csupán kissé enyhítették azt.

Harmadnap reggel arra ébredtek, hogy éjszaka piszkosszürke köd telepedett a kihalt tájra, amiben szinte elvesztek.

– Közel járhatunk a Világ végéhez – állapította meg Gyöngy. – Elő a lámpásokat meg köteleket! Kössük össze a derekunkat, nehogy elveszítsük egymást. Mindig felfelé kell tartanunk, én megyek elől.

Onnantól láncot alkotva botorkáltak a sűrű, szinte átlátszatlan homályban. Lámpáik fénye alig tenyérnyi helyet világított meg a lábuk előtt. A hegyoldal kopár lehetett, mert semmibe sem ütköztek a végeérhetetlennek tűnő kapaszkodás közben. Hogy a nyomott hangulatot valamelyest oldja, Csiperke énekelni kezdett. Kisvártatva csatlakozott hozzá Májusieső meg Keletiszél. Mikor a dal végére értek, Ajándék belekezdett a következőbe, amibe Gyöngy kivételével bekapcsolódtak a többiek is.

– Te miért nem énekelsz? – kérdezte tőle Ajándék két nóta között.

– Sajnos nem ismerem az énekeiteket – tárta szét a kezét. – Meg hát nem szeretek…

– Ilyen emberről még nem is hallottam! – csodálkozott Kincskereső.

– Hát, akkor jól nézz meg, már, ha látsz belőlem valamit ebben a felhőben! – nevette el magát, hosszú idő után először. – De azért nagyon jó titeket hallgatni.

A nótázással gyorsabban telt az idő, és a homály ellenére is jobban haladtak felfelé. Egyszer csak távolinak tűnő gyenge kiáltások hallatszottak.

– Hahó, ki van ott? – kiabálta Gyöngy.

– Szélkakas vagyok – jött a válasz.

– Hát ez az alak hogy a csudába került ide Rézvölgyből? – morfondírozott. – Na, lesz hozzá egy-két szavam!

Megszaporázták a lépteiket, és nemsokára kiértek a ködből. Teremnyi, kopár fennsíkra jutottak, amelyet a lenyugvóban lévő nap fénye világított meg. Velük szemben a Kristályhegy égig érő, hófehér csúcsai közül lélegzetelállító vízesés hullott a mélybe.

A platón egy magánosan álló, hatalmas, csukott ajtó előtt a végsőkig elcsigázott és levert tündér hevert.

– Kit látnak szemeim! Szélkakas, csak nem zavartak el az Államtanácsból? – kérdezte Gyöngy gúnyosan.

– Nem is sejted, varázsló, mennyire ráhibáztál! – sóhajtott keserűen a tündér. – Bizony, megalázó módon ebrudaltak ki onnan… Ámbátor mégis örülök ennek, mivel így szerencsésen el bírtam menekülni a Rézvölgyet sújtó átok elől.

– Nafene! – szaladt ki a száján. – Mikor történt?

(folytatás)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr7914630812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása