Írásaim

Vid Ödön

A kívülálló (119.)

2019. április 14. 09:39 - Vid Ödön

(az elejére)

A biztonságosabbnak vélt oldalán, tőle tisztes távolságban telepedtek le, és felváltva vigyázták alvó társaikat.

Éjfélre járhatott az idő, amikor az éppen őrködő Gyöngy úgy érezte, valami gúzsba köti. Kiáltani akart, ám hiába feszítette szét a száját, a hangja a torkába szorult. Ezzel együtt mintha a gondolatai is megmerevedtek volna. Ekkor a lila ragyogásból egy óriási, áttetsző, türkizkék fényt sugárzó, ötfejű és ötfarkú sárkány jött elő. Középső feje tetejét sokágú, koronaszerű kinövés tette félelmetessé, hosszú nyakain lefelé lándzsahegy alakú pikkelyek meredeztek, amelyek a törzsnél legyezőként szétterülő gallért alkottak. A farkak vége ívelt szablyákhoz hasonlítottak. A szörnyetegnek csupán a körvonalai rajzolódtak ki, sem a bőrének mintázatát, sem szemeit, sem szájait nem lehetett kivenni, ahogyan azt sem, simulnak-e a hátához szárnyak. A jelenés méltóságteljesen körbejárta az alvókat. Koronás fejével alaposan, tetőtől-talpig megszaglászta őket, végül a moccanni sem bíró Gyöngy került sorra.

– Vakmerők vagytok, hogy ide merészkedtetek, ahol semmi keresnivalótok sincsen! – sziszegte valaki a sötétből, aki nem a rémisztő sárkány volt. – Sajnos, tima még azzal sem lennétek hasznomra, ha felnyitnátok az ajtómat, csak ha előbb…

Ekkor a láthatáron váratlanul felbukkant a nap, mire a jelenés szempillantás alatt szertefoszlott, Gyöngy pedig magához tért. A torkából előtörő, sikolyszerű üvöltésre társai rémülten ugrottak talpra. Hosszú percekig rázta a remegés, és képtelen volt megszólalni, mindössze alaktalan foltok kavarogtak az elméjében.

– Nyugodj meg, egyelőre biztonságban vagytok! – hallotta meg nagy sokára Reményt. – Mivel Őmég nem képes a maga valójában ebbe a világba betörni, a látogatód csupán az árnya volt. Kár, hogy felkelt a nap, így nem derült ki, mit nem szabad tennetek. Jobb lenne, ha nem is próbálnál visszaemlékezni erre az éjre!

– Mi történt veled? – kérdezte aggódva Csiperke.

– Nem tudom… – válaszolta kínlódva. – Fogalmam sincs, mit láttam vagy hallottam az éjszaka, mert ha erre gondolok, üresség költözik a fejembe. Vonzó a lehetőség, hogy visszatérjek a múltba, de nem akarok megfutamodni!... Szóval, úgy vélem, itt már elvégeztük, amiért idejöttünk, induljunk vissza!

– És velem mi lesz? – szólalt meg Szélkakas.

– Hát… – tárta szét a kezét –, én a helyedben megpróbálnék nyugatnak repülni, át a Kristályhegyen a Fehér királyságba. Persze, beléphetsz az ajtón, bár az sem sok jóval kecsegtet. Egyébként pedig magadnak kell eldönteni, mit csinálsz!

A tündér kétségbeesetten nézett a többiekre, azonban ők is csak a vállukat vonogatták. Végül sikertelenül próbált meg átbucskázni a fején, hogy vadlúddá vagy valamilyen más vándormadárrá változva megküzdjön az égig érő heggyel.

– Ezek szerint nincs más választásom! – sikította, és belerohant a homályba.

Gyöngyék elkezdték a derekukra kötni a köteleket, nehogy elszakadjanak egymástól, amikor hirtelen a levegő kitisztult, és messzire leláttak a hegyoldalon. Talán száz méterrel alattuk kéményszerű, higanyszínű lángoszlop vonaglott, ami kitartóan szívta magába a köd maradékát, míg Szélkakasnak nyoma sem volt.

– Gyerünk! – kiáltotta Csiperke.

Hanyatt-homlok rohantak lefelé, közben jókora ívben elkerülték a rejtélyes lángokat. Mindegyikük agyában megfordult, hogy talán a szerencsétlen tündér ég ott, és ha tényleg ő az, akkor nem segíthetnek rajta. Nagy sokára a lejtő belesimult a Szép-part java részét jellemző lapályba. Hátrafordultak, és visszanéztek a hegyoldalra. A szemhatáron két égig érő hegycsúcs között még magasan járt a napkorong. A kopár talaj egyhangúságát csupán a messzeségben álló, tűnek látszódó tűzoszlop törte meg.

 

(folytatás)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://odon-irasai.blog.hu/api/trackback/id/tr8414763140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.