(az elejére) – Hogyhogy nem álmodtam! – gondolkodott reggel Gyöngy. – Dehogynem! Ám ha nem emlékszel, akkor kár lenne felizgatni téged – hallotta Reményt. – Olyan borzasztó volt? – Eléggé, de ne törődj vele! – És ha én nagyon szeretném tudni?! – ellenkezett. – Fogd már fel, hogy nyilván jó…

(az elejére) – Ébredj! – hallatszott valahonnan a messzeségből Remény hangja. Erőlködve nyitotta ki a szemét, és körülnézett. A nap még nem kelt fel, csak a horizontot festette be hajnalpírral. Pár lépésnyire tőle a hamuval borított földnek hirtelen vége szakadt, amögött csak a végtelenbe húzódó…

(az elejére) – Itt kifejezetten büdös van – állapította meg Kincskereső. – Fogalmam sincs, milyen szagot érzek, és émelygek tőle. – Nekem egyfolytában egy távoli, trillázó sikolytól cseng a fülem – panaszkodott Ajándék is. Hópehely eközben izgatottan rohangált körülöttük. Hol itt, hol ott morrant…