(az elejére) – De hát szökni akartak! – Igen. A századparancsnok úrral együtt! Mindenkinek szóltunk, csak a magához hasonló hitvány, nácibarát alakoknak nem. Magát sem véletlenül osztottuk be pihenőnek! És mi lett a vége? Két tűz között próbáltunk meg átjutni a szabadságba. Fél tucatnyian éltük…

(az elejére) – A fenébe – dünnyögte Gyöngy –, ugyanúgy vagyok, ahogy Dömötörnél! Nem akar bántani senki, csak emlékeztetnek arra, jól kell dolgozni! Tudom én azt magamtól is, igyekszem, ahogy tőlem telik… És ha csak ennyi telik tőlem?!... Akkor, azt hiszem, inkább előbb, mint utóbb küldenek el.…