(az elejére)
– Hogyhogy nem álmodtam! – gondolkodott reggel Gyöngy.
– Dehogynem! Ám ha nem emlékszel, akkor kár lenne felizgatni téged – hallotta Reményt.
– Olyan borzasztó volt?
– Eléggé, de ne törődj vele!
– És ha én nagyon szeretném tudni?! – ellenkezett.
– Fogd már fel, hogy nyilván jó…