(az elejére) A Világ végén történtek lehangolták a kis csapatot. Szinte szótlanul rótták az utat, gondolataik Szélkakas és a rejtélyes ajtó körül forogtak, amely így utólag a kihagyott lehetőségek bőséges tárházának tűnt. – Barátaim, én már sajnálom, hogy nem nyitottam be a múltba – szólalt meg…

(az elejére) A biztonságosabbnak vélt oldalán, tőle tisztes távolságban telepedtek le, és felváltva vigyázták alvó társaikat. Éjfélre járhatott az idő, amikor az éppen őrködő Gyöngy úgy érezte, valami gúzsba köti. Kiáltani akart, ám hiába feszítette szét a száját, a hangja a torkába szorult.…

(az elejére) – És? – noszogatta a humkány. – Állítólag… egyes ifjú tündérek… ebbe a világba kerülnek… És kérlek, ne is faggassatok, tényleg csak ennyit tudok! – Mi van a sárkányvérfákkal? – tudakolta Gyöngy. – Az titok!... Nem, semmi szín alatt nem beszélhetek róla, muszáj megértenetek! –…