Felütötte a Varázsolások könyvét, ami szokás szerint a megfelelő helyen nyílt ki.
Így ültess növényritkaságot
Ilyesmire csak akkor vállalkozz, ha eltökélted, szívvel-lélekkel gondozod csírázástól az első virágzásig. Cseppnyi kétség esetén bele se kezdj! Ne feledd, a hanyagságod miatti esetleges kudarc mindhalálig emészteni fog!
Nos, ha készen állsz, láss hát hozzá!
Mindig az anyanövény ápolójától kérj magot. Pőre kezeddel ültetésig ne is érintsd, selyembe-bársonyba bugyolálva óvd még a fuvallattól is.
Legelőször növényednek készíts ágyást. Magvető havának első napján, teleholdkor perzseld meg a földet, de tüzed pernyéje ne hulljon rája. Azután minden reggel és este fél ölnyi mélyen alaposan forgasd át a talajt, míg az újhold éjjele el nem érkezik.
Pontban újholdkor, szempillantással sem elébb vagy később, vesd a magot hüvelyknyire kikapart ágyába. Hintsd meg lapátnyi finoman szétmorzsolt, zsíros földdel, finoman döngöld el fölötte, végül önts rá pintnyi harmatvizet.
Reggel, este locsold ágyásod harmatvízzel.
Éjjel-nappal őrizd csemetéd, nehogy ármány vagy sárkány elragadja.
Hogyha elég kitartó vagy, siker lesz jutalmad.
– Hát – sóhajtotta, miután az egész szövegen háromszor gondosan átrágta magát –, jobban örülnék, ha ez konkrétan a sárkányvérfáról szólna. Mert minden teljesen világos, kivéve, hogy továbbra sincs fogalmam róla, honnan a csudából vegyek hozzá magot!
– Pedig Bölcsesség megmondta! – ellenkezett belső énje.
– Ugyan Rozi, még csak célzást sem tett rá! – vágott vissza ingerülten.
– No, akkor gondold végig újra, amit tőle hallottál!
– Lárifári, csak a tündérek szokásos közhelyét ismételte: „te a szükséges tudásnak és az összes eszköznek birtokában vagy, ami a vállalkozáshoz kell, mivel ezt a dolgot egyszer már megcselekedted.”… Hoppá… vajon mit értett azalatt, hogy egyszer már megcselekedtem? Csak nem arra gondolt, hogy csemete nőtt ott, ahová a megsebzett fa vére hullott?!... Hm, egy próbát megérne!
