– Ami a sárkányvérfa ültetést illeti – hozta szóba másnap Gyöngy az Államtanácsban –, azt biztosan tudom, hogy arra csakis Magvető havában kerülhet sor. Annak első napjáig majd harmadfél hónap van még, a koronázással addig semmiképpen se várnék. Csiperke és Májusieső esküvőjének időpontjáról az érintetteknek illene dönteni, a koronázással vagy a faültetéssel akarják-e azt szimbolikusan egybekötni. Mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk a Fodros túlpartján nővő sárkányfákat, teremnek-e egyáltalán magot.
Remény és Gránátalma rezzenéstelen arccal hallgatták, ám Gyöngy biztos volt benne, ismerik a választ. Mivel nem akarta őket kényelmetlen helyzetbe hozni, utolsó szavait Csiperkéhez intézte.
– Az esküvőnk napját természetesen megbeszélem a mátkámmal! Azt javaslom, holnap vele és Gyönggyel repüljünk el megnézni a sárkányfa pagonyt. Nem kell emlékeztetned, Nagyszárny, hogy annak idején Buda megfenyegetett, tisztában vagyok a kockázattal. Mivelhogy a faültetés az én ötletem volt, senki mást nem tennék ki veszélynek!
– Valószínűtlen, hogy a parton emberek éljenek, meglehetősen zord az a környék – vélekedett Gyöngy –, mindenesetre nagyon elővigyázatosak leszünk.
Végül a felderítő csapathoz Levente is csatlakozott, aki semmi körülmények között sem akarta a párját egyedül elengedni. Ő Májusieső, míg Gyöngy Csiperke hátán repült a Fodros túlpartján nővő sárkányfákhoz. Mindegyiket alaposan szemügyre vették, azonban termést vagy elhullott magot nem leltek. A csemete pedig alig vegetált, bár utoljára még úgy tűnt, szép, egészséges, sudár fává fog növekedni.
– Azt hiszem – mondta, mikor kicsit kedvetlenül leültek ebédelni –, rájöttem, hogy a sárkányvérfa ültetéshez egy fa nedvére van szükségünk. Azt viszont, hogy hogyan tudnánk időben Boldoghelyre eljuttatni, még ki kell találni.
– Mi lenne, ha a Boldogság csanakját használnád ehhez? – kérdezte Csiperke.
– És megkérnéd Pongrácot, hozzon meg vigyen a két hely között. Ő a kellő gyorsasággal képes megtenni az utat. Azonkívül, amennyiben jól értelmezem, amit a Varázsolások könyvében erről találtál, a növény nevelése hónapokig tartó egésznapos elfoglaltság. Csiperkének pedig más fontos feladatai is vannak. Úgyhogy azt javaslom, kérjük fel Libbenőt erre, akinél jobb kertészt nem ismerek – ömlöttek Leventéből az ötletek.
– De a szerelmemmel együtt mi szeretnénk ezt a fát elültetni! – nyilvánította ki a királynő.
– Azt hiszem, a kettő nem zárja ki egymást – vélekedett Gyöngy –, azonban ez majd csak Magvető havában válik el. Persze, előbb meg kell látogatnunk Libbenőt, és megkérdezni, egyáltalán hajlandó-e erre az áldozatra?
– Mi lenne, ha most azonnal odarepülnénk? – vetette fel Májusieső. – A koronázásig még bő félhónap van hátra. Utána valószínűleg már úgysem engedne el az Államtanács, én pedig szeretnék kicsivel többet látni a világból. Mit gondolsz, varázsló, megtehetjük?
– Számoljunk! Ma Aratás havának huszadik napja van. Amennyiben minden jól megy, repülve öt-hat nap alatt juthatunk el a Víg Gölöncsérbe. Ott eltöltünk mondjuk két napot, onnan hazáig is legalább négy nap, így leghamarabb Boldogság havának hatodik napján vagyunk otthon. Elegendő időnk marad a ceremóniára való felkészülésre. De – emelte fel az ujját figyelmeztetően –, közben kétszer is el kell haladnunk a Királyszékek mellett, ráadásul valószínűleg mindig estére érünk oda. Ennélfogva egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezt a kockázatot szabad-e vállalnunk.
– Én bízok a Tükörfal jövendölésében! – jelentette ki elszántan Csiperke. – Egyébként sem akarom úgy leélni az életemet, hogy mindig minden kockázatosnak vélt dolgot elkerülök! És Májusieső a szívemből szólt azzal: minél többet ismerünk a világból, annál bölcsebben tudunk majd dönteni a cselekedeteinkről. Úgyhogy én mindenképpen megyek!
– Igaza van az unokámnak – vélekedett Remény Gyöngy néma kérdésére –, kockázat nélkül nincs győzelem! Induljatok hát, és járjatok sikerrel!
