Aratás havának utolsó estéjén érkeztek meg a Víg Gölöncsérbe, amelynek lakói kitörő örömmel fogadták Gyöngyöt és Leventét, és roppant szívélyesen bántak Csiperkével és Májusiesővel. Mivel mind a négyen jócskán elfáradtak a hosszú repüléstől, a házigazdák belátóan nem erőltették, hogy jövetelük céljáról beszéljenek. Inkább fenséges lakomával ünnepelték a viszontlátást. A két humkány nem győzött betelni Odi messziföldön híres palócos levével, ezzel a pörkölt bárányhúsból, zöldbabból és krumpliból készült, tejföllel bolondított étekkel. Senki sem csodálkozott, amiért a vacsora többi, hasonlóan kiváló fogásának már nem is jutott hely a gyomrukban. A jó boroktól végképpen elpilledtek, és gyorsan nyugovóra tértek.
Másnap Ajándék vezette körbe őket a fogadó környékén. Bár teljesen beilleszkedett oda, és mindenki családtagként bánt vele, napjait azonban beárnyékolta Tölgy emléke. Akadt volna számtalan kifogástalan kérője, ám ő a széptevések dacára pártában maradt.
Este végre szerét ejtették Csiperke és társai meghallgatásának. Az egybegyűltek meglepetésére és örömére Remény is csatlakozott hozzájuk.
– Kedves Libbenő – fejezte be részletes beszámolóját az ifjú királynő –, Levente javasolta, kérdezzünk meg, elvállalnád-e egy sárkányvérfa felnevelését Boldoghelyen? Gyöngy szerint ez roppant hosszú ideig egész embert vagy humkányt kívánó feladat, és még a siker sem garantált, mégis nagy jót tennél népünkkel, amiért cserébe csak szeretetünket és hálánkat tudjuk felajánlani!
A meglepett Libbenő a férjére, Suhogóra nézett, aki beleegyezően bólintott.
– Rendben, veletek tartunk. Zsóka majd gondját viseli a kertnek, amíg odajárunk. Remény, szerinted mennyi ideig leszünk távol?
– Őszintén… – tárta szét a kezét a tündér –, lehetetlenség ezt ma megmondani. Ha meg is ered a növény, bizonyosan évekre lesz szüksége, hogy kellően megerősödjön, és akár egy sárkánynak is ellenállhasson.
– Szeretném, hogyha nemcsak gondoznád a fát, hanem néhány barátunknak átadnád a tudományodat, hogy minél hamarabb visszatérhess ide, ami az igazi otthonod – tette hozzá Csiperke.
Miután a társaság szétszéledt, Odi, Katica, Márton és Réka félrevonták Gyöngyöt és Leventét.
– Mondjátok – kérdezte Katica –, boldogok vagytok Boldoghelyen?
– Igen! Azért egyvalami hiányzik… az emberi társaság, mivelhogy kettőnkön kívül nem él ott ember. Libbenő meg Suhogó példájából látom, hogy ennek nem kéne zavarnia, azonban egyelőre vendégnek érzem magam – válaszolta a férfi. – Ámde félre ne értsetek, egyetlen pillanatig sem bántam meg, amiért követtem Gyöngyöt oda!
