– Hová viszel? – kérdezte később a hintóban.
– A Víg Gölöncsérbe. Az ugyanis az egyetlen fürkésző szemektől mentes hely.
Jó ideig egymáshoz bújva, szótlanul ültek. Azután Gyöngy elmesélte, mi minden történt vele utolsó találkozásuk óta. A végén, ha nem is szóról-szóra, elismételte reggeli tépelődését.
– Nos – szólalt meg Levente, aki mindvégig figyelmesen hallgatott –, magad miatt sose aggódj! Gyönyörű vagy, és túlzás nélkül állítottam azt, hogy ragyogsz. Ne félj attól, hogy megváltoztál, és pillanatig se gondolj semmi rosszra magaddal kapcsolatban. A nők, persze, irigykedni fognak a szépségedre, de hát ez vele jár…
– Ellenben az már fogósabb kérdés, hogy hol éljünk, miután összeházasodtunk– folytatta kis töprengés után. – Amiatt nem fájna a fejem, hogy mit szólna hozzád Tökország népe, meg a többi uralkodók. A nép szeretne, abban biztos vagyok, az utóbbi pedig lényegtelen. Ám, hogy kinek adhatnám át a koronámat?... Ha akadna valaki, akinek alattvalói boldogulása fontosabb, mint a saját meg pereputtya zsebeinek degeszre tömése, csöppet sem haboznék leszállni a trónomról. Csakhogy egyelőre nem találkoztam még ilyennel… igaz, eddig eszembe se jutott keresni. Viszont úgy értettem, számodra már nem az az igazán fontos, hogy királyfi felesége légy, tehát itt az ideje ezzel foglalkoznunk.
– Tényleg eljönnél velem Szép-partra élni?
– Habozás nélkül! Már, ha nem lenne egyéb kötelezettségem… – sóhajtott nagyot Levente. – Nincs valami módszer a varázskönyvedben?
– Ott még nem néztem, mert fogalmam sem volt, hogy szükség lenne rá. Viszont már hallottam ilyen esetekre való megoldásról – válaszolta vidáman. – Te csak vedd számba, a néped meg persze te kiket fogadnátok el utódodnak, a többit majd elrendezzük.
– Hogyan?
– Mivel nem akarlak sem téged, sem a szóba jöhetőket befolyásolni, ezért ezt egyelőre nem árulom el. Koronázás után egy darabig a szüleidnél éljünk, hogyha netán valaki megkérdőjelezné az új király hatalmát, szükség esetén az óriások segítségével megerősíthessük a székében.
– Ez tetszik! Nem bánnád, ha most rögtön bele is vágnánk?
– Biztos vagy magadban? Ha egyszer belekezdesz, nincs visszaút!
– Tudom! – válaszolta határozottan Levente. – Kocsis, irány a királyi vár!
