(az elejére)
Szép-part új lakóit Rézvölgy elhagyása, az annak pusztulásáról kapott hírek, meg a Buda vezette emberekkel való szakítás még a korábbinál is szorosabb egységbe kovácsolta.
Remény nem uralkodott, hanem irányította alaposan megfogyatkozott népét. Közöttük élt, és maga is kivette részét a munkákból. Aki kérte, azt meghallgatta. Mielőtt bármiben döntött, előtte kikérte a Nagyszárnyból, Ércmesterből és Gránátalmából álló Államtanács véleményét.
Levente csakhamar egy csomó humkánnyal és törpével összebarátkozott. A tündérek, bár mindenkivel közvetlenül, szívélyesen, kedvesen viselkedtek, barátságot szinte senkivel nem kötöttek, és ez alól ő sem volt kivétel. Gyöngy örült, amiért férjét, akin sohasem vette észre a honvágyat, gyorsan befogadták.
Neki viszont borzasztóan hiányoztak a bensőséges barátok. Ugyan társai sohasem látták ragyogni, mégis érezték, hogy embernél már több, mégsem tündér. Tisztelték tudását, sosem kérdőjelezték meg varázslói címét, és viselkedéséért, tetteiért szerették. Közeledési kísérletei azonban sorra meghiúsultak. Remény, aki egyébként mindenben bátorította, ebben a kérdésben nem kecsegtette változással. Rajta kívül Csiperkével, Májusiesővel meg Kincskeresővel ápolt közeli kapcsolatot, ám még őket sem mondhatta barátainak. A dolog sokáig bántotta, aztán lassan beletörődött a helyzetébe.
