(az elejére)
Aratás havának közepére, mire a hold elfogyott, a hombárok dugig teltek gabonával, az építők pedig végeztek munkájukkal.
– Úgy gondolom, ideje lenne nevet adni lakhelyünknek, és új uralkodót választani – nyitotta meg egyik reggel Remény az Államtanács ülését.
– Nekem csak a javaslat első fele tetszik – tiltakozott rögtön Ércmester –, kérlek, királynő, ne is gondolj a visszavonulásra!
– Csatlakozom! – helyeselt Nagyszárny. – Nem értem, miért hoztad ezt egyáltalán szóba? Mindannyian nagyon hálásak vagyunk, hogy veled itt új otthont teremtettünk!
– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha én magyarázom el Remény döntését, amivel a magam részéről egyetértek – jegyezte meg csendesen Gránátalma. – Tündér ugyanis sokáig nem uralkodhat nem tündérek felett.
– Nocsak! – csodálkozott Ércmester. – Hiszen Rézvölgynek valaha voltak tündér királyai is.
– Jól emlékszel, testvérem. Ám arról se feledkezz el, hogy akkoriban évente választottunk új uralkodót, ami pontosan megfelel előző állításomnak.
– De hát Remény hosszú időn keresztül ült Rézvölgy trónján! – vitatkozott tovább a törpe.
– Azt hiszem, én értem – csitította Nagyszárny. – Akkoriban ő nem királynő, hanem királyné volt. Jól mondom?
– Tökéletesen! – helyeselt Remény.
– Rettentően sajnálom, hogy így kell lennie – tárta szét a kezét Ércmester. – Viszont akkor válasszuk Csiperkét. Na, meg a férjét, amint lesz neki.
– Szerintem ebben a kérdésben a népnek kéne dönteni! – szólt közbe Gyöngy, aki minden ülésen részt vett, ámde kizárólag a véleményét nyilvánította, sohasem szavazott. – Méghozzá úgy, hogy az Államtanács nem javasol senkit. Minket ugyanis befolyásol a Tükörfal jóslata, míg a többieket vélhetően nem, hiszen azt csak alig páran láttuk. Holnap reggel meg is tarthatnánk a szavazást, és akkor Bőség havában újholdkor, mint erre legközelebb alkalmas időpontban, az új királyt megkoronázhatnánk.
– Nagyon jó gondolat – osztotta a véleményét Remény. – Ezek után talán foglalkozhatnánk a várunk nevével?
– Boldoghely? – vetette fel végül Gyöngy, miután társai sokáig hallgattak.
– Ez pompás! – ujjongott Ércmester.
– Én sem tudok találóbbat! – vélte Nagyszárny.
– Nekem is tetszik – állította Remény –, pontosan kifejezi, amit az utóbbi időben érzek.
– Egyetértek – bólintott Gránátalma –, de ha már úgyis összegyűlünk, szavazzunk erről is!
