Meglepetten nézett körül, de nem látta, ki szólt hozzá szelíden csengő, alt hangon. A figyelmeztetés azonban fenyegetően hangzott, amit balgaság lett volna figyelmen kívül hagynia. A medence falát itt is ugyanolyan kövekből rakták, mint feljebb és lejjebb. Fogalma sem volt, mekkora mélység tátong alatta. Nem jött rá, miért pont most kell visszafordulnia, miért nem előbb vagy később. Semmi sem mutatta, hogy ez a hely különbözne a környezetétől.
Korábbi eufóriája egy csapásra szertefoszlott, a vélt sikertelenségtől kedveszegetten kezdett felfelé tempózni. Mikor a felszínre bukkant, a nap már alacsonyan járt. Levente azonnal nyújtotta a kezét, és határozott mozdulattal kirántotta a medencéből, Libbenő pedig máris adta a ruháit, ő pedig komótosan öltözött. Bár elképzelhetetlenül sok időt töltött a víz alatt lélegzetvétel nélkül, ez csepp fáradtságot sem okozott neki, még csak nem is fázott. Viszont rettentő csalódottságot érzett, akár az a gyöngyhalász, aki egy fárasztó nap végén zsákmány híján kénytelen hazatérni.
– Ó, úgy örülök, hogy végre megint itt vagy! – ölelte magához a férje, miután felöltözött. – Sikerrel jártál?
– Nem! – rázta meg szomorúan a fejét.
Azután elmesélte merülése történetét, amit barátai feszült figyelemmel, szótlanul hallgattak végig.
– Szerintem abban nincs igazad, hogy dolgavégezetlenül tértél vissza! – vigasztalta Libbenő. – Megtudtuk, itt nem találunk további útmutatást.
– És már az is biztos, értelmetlen Boldoghely lakói közül bárkinek ide kívánkoznia! – jelentette ki Csiperke.
≈
A koronázási szertartásra Gyöngy a Varázsolások könyvéből készítette fel a leendő királynőt.
– Te lépsz utolsónak a terembe. Néped sorfala között vonulsz a trónhoz. Én mögötte foglak várni. Föléd tartom a koronát és eleresztem, utána pedig elvegyülök az ünneplő tömegben. A zaj elültével kell a fogadalmat megtenned. Nincs kötött szövege, ellenben a szívedből szóljon! Ha a hallatán bárkiben kétely merülne fel őszinteségedet vagy alkalmasságodat illetően, a korona a földre esik. Egyébként magától a fejedre kerül, és az halálodig téged illet, hacsak önszántadból le nem mondasz róla.
– Ekkor már férjnél leszek?
– Majdnem mindegy. Ugyanis a beszéded alatt egyedül kell állnod az emelvényen!
– Akkor utána adj össze minket! Ha alkalmatlan leszek uralkodónak, akkor feleségnek is. Nem akarnám így magamhoz kötni!
– Hogyha igazán szeret, nem azért lesz a férjed, mert királynő vagy!
≈
Bőség havának közepén a vár apraja-nagyja összegyűlt a trónteremben. Mikor Gyöngy jelt adott, utat nyitottak a fehér ruhába öltözött Csiperkének. Ő, bár kételyek mardosták, kifelé magabiztosságot mutatva lépdelt az emelvényhez. Miután a feje felett lebegett a korona, csengő hangon beszélni kezdett:
– Boldoghely lakói! Tudom, most azt várjátok, fogadkozni fogok: életem végéig pártatlan és igazságos leszek, önzetlenül alárendelem magam népem érdekeinek, meg ilyesmik. Jogos igények, egyetértek velük! De…
Szavai megdöbbentették hallgatóit. Izegtek-mozogtak, értetlenül néztek hol szomszédjaikra, hol Gyöngyre, és az Államtanács tanácstalan tagjaira.
– De – folytatta kisvártatva Csiperke –, mindezeket felelőtlenség lenne megfogadnom, hisz nem születtem sem hibátlannak, sem mindenhatónak. Azt azonban őszintén ígérem, igyekezni fogok, hogy ti mind boldogan éljetek itt. Tisztában vagyok vele, egyszerre nem járhatok mindenki kedvében. És bár csudálatos lenne, ha a nyáj mindig úgy lakna jól, hogy a takarmánynak se legyen híja, ez lehetetlen! Éppen ezért elvárom, hogy mindenkor nekem szóljatok először, ha valamelyik tettemmel, döntésemmel elégedetlenek vagytok! Csakis így tanulhatok hibáimból, így orvosolhatom tévedéseimet. Nos, e számomra sorsdöntő pillanatban ennyit akartam mondani!
Amint elhallgatott, a korona, a teremben állók üdvrivalgása közepette, lassan a fejére ereszkedett.
Ezután Gyöngy összeadta Csiperkét és Májusiesőt, majd hajnalig tartó dínomdánommal ünnepelte meg Boldoghely népe a koronázást és az új párt.
