– Az ablak alatt magas pult állt. Mögötte nálamnál alig pár évvel idősebbnek látszó nő trónolt középen. Később derült ki róla, hogy ő a bíró. Még a nevét se tudom, pedig rajta volt az ítéleten. Csakhogy az az idők folyamán valahogy elkallódott. No de ez talán ma már nem is lényeges! Jobbra tőle egy koromfeketébe öltözött vénasszony gyűlölködő tekintettel meredt rám. A balján meg egy fiatalember foglalt helyet. A pult előtt két oldalon egy-egy nagyobb íróasztal, közöttük meg a gépíró asztalka állt. Az ismeretlen magától a balra eső asztal mögé ment. Engem az asszony, aki beszólított, megvető arccal, meglehetősen durván, a pulttal szemközti padhoz terelt. Az Imrét meg a Palit pedig mögém, egy tőlem kerítéssel elválasztott padba küldte. Azután letelepedett az írógéphez. Képzelheted, hogy mennyire remegett a lábam az izgalomtól! Ráadásul a szemembe sütött a nap, alig láttam a pult mögött ülőket.
Bíróságon még én sem jártam. De elégszer néztem tárgyalótermi tudósítást a tv-ben, és szegény anyu kedvenceiből, a Petrocelli filmekből is van róla elképzelésem. Nagyi helyébe képzelem magam. Irtó pocsék érzés!
– Akkor felállt a bírónő, és a következőket olvasta fel:
„– A 18.B.6348/1950/26-II számon Soós Berta ellen kettős házasság bűntette miatt indított büntetőperben a tárgyalást megnyitom. A vádlott és a megidézett tanúk adják át a személyazonosságukat igazoló irataikat!
– Vádlott, mit vacakol már annyit? – csattant rám kisvártatva, mert idegességemben alig bírtam a papírjaimat előkotorni a cekkerből.
– Na végre! – mondta, miután a kezébe kapta az iratokat.
– Megállapítom, hogy a 13 órára idézett Soós Berta vádlott, valamint Kövi Pál és Berg Imre tanúk megjelentek. A vádlott üljön le! A tanúk várakozzanak a folyosón! Felhívom a figyelmüket, hogy a bíróság épületét nem hagyhatják el, amíg arra engedélyt nem adok.
– Vádlott, a védője miért nincs jelen? – kérdezte, miután az Imréék után becsukódott az ajtó.
– Olyan nekem nincsen kérem – rebegtem.
– És ugye nem kér kirendelt védőt sem?
– Nem… kérem…
– Akkor most kér, vagy sem? Határozott és hangos igennel vagy nemmel feleljen! – pattogott a bírónő.
– Nem.
– Megállapítom, hogy a vádlott nem kér védőt. Ügyész elvtárs, ismertesse a vádat!
– Khm – köszörülte meg a torkát a szódásüveg szemüvegű fiatalember – Tisztelt Bíróság! Soós Berta 1944. április 26-án a soroksári katolikus plébánián házasságra lépett a tanúként megidézett Berg Imrével. Megjegyzendő, hogy a házasságkötés időpontjában Soós Berta még fiatalkorú volt, mindazonáltal a házasság érvényesnek tekinthető. Ezt követően Soós Berta 1947. november 18-án a tanúként megidézett Kövi Pállal újabb házasságot kötött. Fentiek alapján Soós Bertát a kettős házasság bűntettének elkövetésével vádolom.
– Vádlott megértette a vádat? – kérdezte a bírónő.
– Azt hiszem – nyögtem.
– Vádlott, már felszólítottuk, hogy mindig hangos és egyértelmű igennel vagy nemmel feleljen! – ripakodott rám a vénasszony.
– Igen, kérem – válaszoltam, mert nem mertem mást mondani.
– Vádlott, figyelmeztetem, hogy önmagát nem köteles vádolni, továbbá nem köteles vallomást tenni, valamint a feltett kérdésekre felelnie. Büntetés terhe mellett viszont tilos bárkit hamisan vádolnia. Vádlott, a fentiek ismeretében elismeri-e a bűnösségét?
– Nem tudom, kérem – hebegtem, mert szinte semmit se fogtam fel az elhangzottakból.
– No erre én nem érek rá! – csapott az asztalra a bírónő. – Megállapítom, hogy a vádlott nem ismeri el a bűnösségét. Ügyész elvtárs, tegyen indítványt a vád bizonyítására!
