– Tisztelt Bíróság, kérem Kövi Pál tanú kikérdezését – mondta az szenvtelenül.
– Tanú, mikor tudta meg, hogy Soós Berta már házasságot kötött Berg Imrével? – kérdezte a Palitól a bírónő, miután egy csomó mindenfélére figyelmeztette őt is, de ezeket nem jegyeztem meg.
– A megismerkedésünk napján, egészen pontosan az 1946. május elsejei majálison.
– És azt is tudta, hogy ezt a házasságot nem bontották fel?
– Természetesen. De hát erre nem volt ugyebár szükség, mert a feleségemmel úgy tudtuk, hogy ő időközben megözvegyült. Törvénytisztelő emberek lévén csak ezután kötöttünk házasságot. Mindkettőnket nagyon meglepett, amikor a Berg egyszerűen csak úgy beállított hozzánk. Ezt át tetszik ugyebár érezni, bírónő elvtársnő?
– Tanú, figyelmeztetem, hogy kizárólag a tényekre szorítkozzon! – csattant fel a bírónő. – Tehát, miből gondolták, hogy a vádlott megözvegyült?
– Természetesen a Berg holttá nyilvánítási végzéséből. Bizonyosan magával hozta a feleségem.
– Vádlott, ha tényleg van magánál ilyen tartalmú hivatalos, hiteles irat, felszólítom, hogy azt haladéktalanul adja át! És ezt jegyzőkönyvön kívül mondom: ha egy mód van rá, most ne totojázzon annyit, mint az imént!”
Borzongok, miközben felidézi a tárgyaláson elhangzottakat. Jogban teljesen járatlanként persze nem lehetek biztos abban, minden pont úgy történt, ahogyan emlékszik rá. De ez mit sem változtat azon, hogy megaláztatásban, a szavak mögött meghúzódó mérhetetlen megvetésben volt része. És mindezt a nép nevében! Ez annyira nem egyezik mindazzal, amit a szocializmusról valaha is tanítottak nekem! Ki nem mondott igazat? Vajon, ha én ma, 1989-ben kerülnék bíróság elé valami miatt, velem is így bánnának? Csak remélni merem, hogy nem!
– Reszkető kézzel, sírással küszködve szedtem elő a végzést. A gépírónő felállt, elvette, és átadta a bírónőnek. Az fejcsóválva olvasta el, aztán előbb a vénasszonynak, utána pedig a másik ülnöknek is odaadta. Úgy emlékszem, úgy hívták őket. És akkor hirtelen a bírónő a Palit meg engem kiküldött a teremből, de az ügyészt nem. A folyosón kellett várnunk az ítéletre. A legrosszabbra készültem, záporoztak a könnyeim. A párnázott ajtón ugyanis semmi nesz se szűrődött ki. Egyre azt lestem, mikor jönnek a rendőrök vagy az ávósok, hogy a tárgyalás után a börtönbe vigyenek. Többször elmentek előttünk egy-egy megbilincselt férfit vagy nőt kísérve. Az én Imrém, a kedves, vigasztalni akart, ám a Pali fenyegetően közénk furakodott. Most, így utólag, azt hiszem, ha nem a bíróságon vagyunk, szíve szerint rátámad szegényre. Végtelennek tűnt az az idő, mire a gépírónő újra beszólított mindhármunkat. Nekem megint előre kellett állnom, az Imrének meg a Palinak mögém. A pultnál ülő vénasszony a tekintetével szerintem szeretett volna megölni. A vérvörös arccal várakozó ügyész nemkülönben.
„– A Magyar Népköztársaság nevében! – olvasta fel a bírónő. – Soós Berta vádlottat a mai napon a Bíróság felmenti a kettős házasság vádja alól. Egyidejűleg a Berg Imrével 1944. április 26-án Soroksáron, és a Kövi Pállal 1947. november 18-án Pesterzsébeten kötött házasságait visszamenőleges hatállyal érvényteleníti. Soós Berta jelenlegi családi állapota: hajadon. A Bíróság az érvénytelenített házasságokból származó, 1945. január 26-án született Kövi Gerda, továbbá az 1948. március 15-én született Kövi Sándor, Kövi József és Kövi Benedek kiskorúak törvényes képviselőjéül az anyát, Soós Bertát jelöli ki. Egyben felhívja az anyát, hogy 15 napon belül a Budapest XX. kerületi gyámhivatalnál kezdeményezze nevezett kiskorúak láthatásával és ellátásával kapcsolatos eljárás megindítását.”
