– Azért nem eszik ilyen forrón a kását, királynő! – válaszolta Gránátalma. – Hibáztál, ám semmi helyrehozhatatlant nem tettél. Legyen az az eset tanulsága, a jövőben mindig rendkívül alaposan meg kell fontolnod, min lehet változtatnod!
– Ezt is megjegyeztem!
Csend telepedett a helyiségre. A jelenlévők szeretettel nézték Csiperkét, míg ő összeráncolt homlokkal gondolkodott.
– Azt hiszem, a következőnek nem látjátok akadályát – szólalt meg jó sokára. – Szeretném, ha Remény, nem mint a nagymamám, hanem mint tündér és előző királynő, azonkívül Májusieső az Államtanács tagjaként fejthetnék ki a véleményüket. Tisztább lenne így, mintha négyszemközt kérdezném őket!
– Rendkívül bölcs javaslat! – helyeselt Nagyszárny. – Én támogatom.
– Szerintem senki sem ellenezné – bólogatott szaporán Ércmester. – Ugye jól gondolom, ezek után semmi akadálya a frigynek és a koronázásnak?
– Szeretnék még valamit indítványozni – folytatta Csiperke. – Ismeretes, hogy valaha ezt a helyet sárkányvérfa védelmezte. És a Világ végén álló ajtón is azt olvashattuk, hogy azt kellene elébe ültetni. Amennyiben lehetséges, a koronázási ceremónián vessük el a magját!
– Logikus, amit felhoztál – válaszolta Gránátalma –, azonban ez nem megy ilyen egyszerűen. Reménnyel mi ketten nem segédkezhetünk benne! Elégedjetek meg annyi magyarázattal, hogy tündér sárkányvérfát nem ültethet oda, ahonnan az egyszer már kipusztult. Azért még ne adjuk fel könnyen a dolgot, mivel közülünk Gyöngynek lehet akkora hatalma, hogy ezt véghezvigye!
– Ezt meg hogyan érted? – csodálkozott Gyöngy.
– Bölcsességet kéne merítened a Varázsolások könyvéből! – felelte kétértelmű hangsúllyal az idős tündér. – Szerintem azután térjünk vissza erre a kérdésre.
≈
Gyöngy pontosan felfogta Gránátalma útmutatását: mindenekelőtt beszéljen Tündérkert királyával. Amint magára csukta varázslói szobájának ajtaját, gondolatban máris szólította:
– Bölcsesség, a tanácsodat kérném!
– Mondjad, leányom, mit szeretnél!
Gyöngy elismételte az Államtanács utolsó ülésén történteket, azután ezzel fejezte be:
– Szélkakas, Remény és Gránátalma is titkolóznak, hogyan tehetnénk szert sárkányvérfa magjára, amire pedig minden jel szerint nagy szükségünk lenne. Kérlek, áruld el nekem!
– Nos, erről a növényről még a tündértestvéreinkkel sem beszélünk, a titkát kizárólag a Tündértanács tagjai ismerik – válaszolta hosszú hallgatás után a tündér. – Ám mivel nyilvánvaló, ezen nagymértékben múlik Boldoghely sorsa, a társaim beleegyezésével kivételesen annyit segítek, te a szükséges tudásnak és az összes eszköznek birtokában vagy, ami a vállalkozáshoz kell, mivel ezt a dolgot egyszer már megcselekedted. Őszintén sok sikert kívánunk neked, varázsló!
Gyöngy csalódott a válaszban. Bár ebből mégiscsak jóval több információhoz jutott, mint amikor Bölcsesség így küldte fel a Kristályhegyre: „te meg tudod mászni! … Hogy miért, az egyelőre maradjon a mi titkunk! Nem miattunk, a te érdekedben.” Abban az egyben biztos volt, felesleges időtöltés lenne bármelyik vele élő tündért megkérdeznie, tapodtat sem vinnék közelebb problémájának megoldásához. Arról is végképp letett, hogy valaha magyarázatot kapjon a tündérkirály rejtélyes kijelentéseire.
