Leültek, és az építményt figyelték. Gyöngy előkotorta tarisznyájából Pongrác sípját, hogy baj esetén azonnal megfújhassa. Csigalassúsággal vánszorgott az idő. Éjfélkor feltört az a vízfüggöny, ami Csiperkééket előző alkalommal megrémisztette. A telehold fényétől folyékony ezüstnek tűnt. Mögötte lassan kibontakozott annak az ötfejű, ötfarkú sárkánynak az alakja, akivel Gyöngy a Világ végén találkozott. Társai a rémülettől mukkanni sem bírtak, csak kidülledt szemmel, reszketve bámulták a jelenést. Végül az a hajnal közeledtével szétoszlott.
Mire teljesen kivilágosodott, már semelyikük sem emlékezett az éjszakai látványra. Levertséggel, ólomnehéz fejjel küszködve tértek vissza az emelvényre folytatni a keresést.
– Találtam egy R-re hasonlító jelet! – kiabálta nagy sokára Májusieső, aki éppen az egyik oszlop tetejénél körözött.
– Mi van körülötte? – tudakolta Gyöngy.
– Semmi, amit ismernék.
– Vigyél fel, hadd nézzem meg!
Hosszú percekig vizsgálgatta a betű környékét, mire valami rendszert vélt felismerni a vésetek között. Ha tőle lefelé jobbra spirálisan egymás után olvasta a vele egyállású rovásokat, a következő sort kapta:
R á v a r s á m i k t a h r á j l u r ó P
– Ennek semmi értelme! – morogta Kincskereső.
– Pedig ez az egyetlen következetes jelsorozat – erősködött Gyöngy.
– Mi lenne, ha lentről felfelé olvasnád? – kérdezte tétován Májusieső.
– PóruljárhatkimásraváR – vágta rá Csiperke. – Így se sokkal jobb…
– Dehogynem, csak tagolni kell – jelentette ki vidáman Ajándék –, pórul járhat ki másra vár. Jól mondtam?
– Nagyon ügyesek vagytok! – dicsérte társait Gyöngy. – Folytassuk a keresést!
– Lehet, hogy butaság, amit javaslok – szólalt meg Májusieső –, én először a két szomszédos oszlopon kutakodnék, méghozzá I meg Á jel után!
– Nagyszerű gondolat! – helyeselt Gyöngy. – Te és Csiperke fent, mi pedig lent. Lássuk, jó-e a következtetésed!
– És ha nem? – akadékoskodott Kincskereső.
– Akkor majd másik munkahipotézist állítunk fel.
– Micsodát? – meresztgette a szemét a törpe.
– Bocsánat, néha megfeledkezem magamról! – szabadkozott. – Abból, amit találni fogunk, megpróbálunk rájönni, hogyan gondolkodott ennek a helynek az építője.
– Aha!
Néhány perc múlva az R betűs oszloptól jobbra lévő alján egy I-re lelt, ami gyógyírként hatott megtépázott önbecsülésére. Mialatt Gyöngy Májusieső hátán a hozzá tartozó sort kereste, Csiperke a bal oldali tetején megtalálta az Á-t.
– Büszke vagyok rád! – simult örömében a piruló humkányfihoz. – Ha az ismeretlen következetes volt, akkor a jobbra következőn K-ra, a másik irányban pedig L-re kéne bukkannunk.
– Egyetértek! – helyeselt Gyöngy. – Mi Májusiesővel megkeressük a szövegeket, ti addig keressétek a betűket!
