Lassan esteledett, mire az összes részlet előkerült. Némelyek lentről, míg mások fentről indultak, az egyik jobbra, a másik meg balra tekeredett. Mivel a sorok rendjét már felismerték, aránylag gyorsan sikerült az egészet összerakni:
Minden világok uránaK
Siessetek majd hódolnI
Pórul járhat ki másra váR
Könnyedén válhat árnyékkÁ
Nem rejtőzködhet, aki éL
Tündér, ember, törpe, humkánY
Uralmától már most reszkesS
Titkos terve nagyon merésZ
Hogyan lesz minden az övÉ
Midőn rózsabimbók nyílnaK
Elhozza őket e helyrE
Hol Föld Szívét megöntöziK
– Tyűha! – füttyentett Kincskereső. – Van ennek valami értelme?
– Biztosan, csak egy kicsit törni kéne a fejünket! Igazam van? – vélekedett Csiperke
– Optimista vagy! – nevette el magát Gyöngy. – Nemsokára teljesen besötétedik, a jó ég tudja, mi tűnik fel itt ma éjjel! Húzódjunk távolabb, és ott pihenjünk meg gondolkodjunk a rejtvényen!
Mire leszállt az éjszaka, majdnem a hágó Szép-part felé eső pereméhez értek. Letelepedtek, megvacsoráztak. Májusieső nagyon kimerült az egész napos röpködéstől, hiszen Gyöngyöt is cipelte a hátán. Párja vállára hajtotta a fejét, és nyomban elaludt. Bár úgy tervezték, még beszélgetnek a talált szövegről, pillanatok alatt mindenkinek lekoppant a szeme.
– Barátom, ideje indulnod Leventéhez – riadt fel Gyöngy Remény hangjára.
– Hová? És mi lesz a verssel?
– Bárki is írta, az elejét nyilván figyelmeztetésnek szánta. A titkos tervet ecsetelő végét viszont jelenleg még Tündérkert legbölcsebbjei is képtelenek értelmezni.
– Csak nem jártál ott?
– Ugyanúgy beszéltem velük, ahogyan veled szoktam, amikor egymástól távol vagyunk. Azonban ez most lényegtelen! A Tündértanács úgy döntött, egyelőre kivárnak. Te viszont siess a szerelmedhez, vidd magaddal Ajándékot, a többieket meg küldd haza!
Gyöngy kidörzsölte a szeméből az álmot, felült, és körülnézett. Keleten a felkelni készülő nap már rózsapírba öltöztette az égboltot. Társai körülötte még mélyen aludtak. Bizonytalankodott, valóban beszélt-e Reménnyel, vagy sem. Megtapogatta a füle mögött rejtőző tollacskát.
– Jól értettelek, széledjünk szét? – gondolta.
– Pontosan! – érkezett a válasz. – Ne félj, nem álmodtál, hanem velem társalogtál.
– Mit vársz tőlem?
– Nos, most elsősorban a magad boldogságával törődj! Azért kérdd ki Katica és Odi véleményét a látottakról, ők nagyon jók az ilyesféle rejtélyes dolgok megítélésében. Leventével pedig keressétek fel a Veres királyt, hátha tud valamit a hágóról. Ha felkészültél rá, házasodjatok össze, ha viszont még nem, akkor halasszátok el a döntést! De ebben az esetben mindketten járjatok nyitott szívvel, hátha másban találjátok meg az igazit. Viszont neked, mint a varázslónak hamarosan Csiperke fejére kell tenned népünk koronáját. Tehát ne vesztegesd a drága időd, indulj! És ne feledd, életed végéig pártfogollak!
