– Köszönöm, hogy segítettél! – fogadta Gyöngy. – Kérlek, most ne kérdezz semmit, ki kell hevernem ezt a megrázkódtatást.
Némán kucorgott a robogó kocsi sarkában. Szomorúan gondolt arra, hogy búcsú nélkül volt kénytelen elhagynia úrnőjét, akit igazán megszeretett. Az kevésbé foglalkoztatta, vajon milyen történetet tálal fel róla az egybegyűlteknek Vazul, védelmébe veszi-e Ottó vagy Lujza. Úgy vélte, egyhamar nem vezet erre az útja, és az uraságok ripsz-ropsz elfeledik az egyszerű komornát.
Levente szánakozva nézte a gyötrődő nőt. Tiszteletben tartva a kérését, hallgatott.
Másnap estére értek Tökország királyi kastélyába. Gyöngy múltkori szobáját kapta, és kimerültségre hivatkozva kimentette magát a közös vacsora alól. Amikor egyedül maradt, kitört belőle a feszültség, és zokogva borult az ágyra.
– Ha már eleget bőgtél, ideje összekapnod magad! – szólalt meg a hang.
– Hagyj, nagyon magam alatt vagyok!
– Semmi okod a kétségbeesésre. Végeredményében sikeresen elvégezted a feladatodat, ezen kívül jól szolgáltad úrnődet, rendbe hoztad a házasságát, mi kéne még!
– De boszorkánysággal vádolt Vazul!
– Rá se ránts! Csak vissza akart kapni.
– Na ne mondd! Szerintem ezt magad sem hiszed.
– Gondolkozz! – adta szokásos tanácsát vitapartnere.
– Hiszen egész úton ezt tettem! – fakadt ki mérgesen. – Rágódtam, mit hol rontottam el.
– Ugyan, ne nyalogasd már a vélt lelki sebeidet, hanem készülj a következő feladatra!
Gyöngy elővette a bőrdarabot.
Tavasz jő a tél után,
Indulj el egy délután!
Káros, ha felismernek,
Tán még tömlöcbe vetnek.
Elgondolkozva nézte az újabb utasítást, és nem derült jobb kedvre tőle.
– Na, szép kilátások, mondhatom! – dünnyögte. – Hová a csudába kell menni, ahol még a rabságot is kockáztatom?! Hé, Rozi, igazán kirukkolhatnál valami okossággal!
– Nézd egyelőre a jó oldalát! Tavaszig pihenhetsz.
– És gondolkozhatok, ugye!
– Na végre, kezd visszatérni a humorod. Jó pihenést, Levente fess legény ám. Mit számít az a pár év korkülönbség?
– Te, ezt nehogy még egyszer szóbahozd! Nekem igenis számít!
– Ne dühöngj, árt a szépségednek! Na, pá, én is pihizek egy kiadósat.
Még perlekedett volna, de bármit mondott, az ismeretlen válasz nélkül hagyta. Kimerülten, ruhástól hevert az ágyon, és így szenderült el.
A múltkori szolgálólány hangjára ébredt:
– Jó reggelt kisasszony! A király az ebédlőben várja.
Az egyszerű, ámde annál laktatóbb étkezés után hosszan beszélgettek. Gyöngy elmesélte, mivel töltötte az elmúlt évet, hiszen szinte napra pontosan egy esztendeje indult el a fűvek tudományát megtanulni. A férfi figyelmesen, szótlanul hallgatta végig.
– Tényleg, te hogyhogy utánam jöttél? – kérdezte végül.
– Akkor ismertelek meg, amikor Vazul kiabálni kezdett. Te elsápadtál, aztán elviharzottál, a többiek meg mintha nem láttak volna.
– És te?
– Követtelek.
Mindketten hallgattak egy sort.
– Szóval – törte meg végül a király a csendet –, ha jól értettelek, az eddig kapott feladatokat sikeresen elvégezted. Azon kívül többeket segítettél jobb, boldogabb emberré válni. Légy erre büszke!
– Hát, én nem egészen így ítélem meg. Inkább úgy fogalmaznék, sikerült sokakat magamra haragítanom.
– Ottó báljában csak ezt tehetted, onnan menekülnöd kellett. Ezért segítettelek. Vazul viselkedése viszont meglepett. Elvégre neked köszönheti, hogy lenézett pojácából kapós parti lett. Ha jól számolom, három király is ácsingózik, hogy az ő lányát válassza feleségül, és még hol van a többi uraság. Amiatt meg ne fájjon a fejed, hogy most mit gondolnak! Pár nap, és többé nem foglalkoznak veled. Kivéve, ha megint munkát keresnél náluk.
– Hát, éppen ez a baj! A bőr nem árulta el, hová küld legközelebb, viszont megfenyegetett, hogy tömlöcbe vethetnek.
– És mikor kell indulnod?
– Ha jól értem, tavasszal, méghozzá délután. Ám arról fogalmam sincs, mi az úti cél.
– Sebaj, odáig még hosszú idő van. Pihenj, légy a vendégem!
Gyöngy hirtelen azt sem tudta, mit válaszoljon.
– Fogadd el, hiszen nem feleségül kért! – szólalt meg a hang. – Legalább megtudod, milyen az, amikor téged szolgálnak ki.
– Addig maradsz – folytatta a király –, amíg akarsz, vagy a dolgod el nem szólít. De ha inkább a Víg Gölöncsérbe vágysz, oda is elviszlek.
– Köszönöm, nagyon kedves vagy. Engedd, hogy egy kicsit gondolkozzak!
– Természetesen, ebédnél találkozunk!
