Alkonyatkor a tenger megint lángolni kezdett, hirtelen kettényílt, és a mélybe levezető, végeláthatatlan lépcsősor tűnt elő.
– Tündérszép ifjú hölgy – hallotta a messzeségből –, jöjj palotámba, légy a feleségem! Ne habozz, siess!
Nem látott senkit.
– Elenyészek, ha visszautasítasz – folytatta az idegen olyan hanghordozással, ami bármelyik hollywoodi sztárnak dicsőségére vált volna. – Ne tétovázz, gyere hát, álmaidat itt válthatod valóra!
Gyöngy remegő lábakkal állt a parton. Az invitálást ellenállhatatlannak érezte, de megszólalt a fejében a vészcsengő:
– Ez a lépcső veszélyes, emlékszem apámék elbeszéléséből. Ha lemegyek, menthetetlenül magával ragad az ár.
Hogy elnyomja az igéző hangot, torkaszakadtából énekelni kezdett. Sohasem szeretett nótázni, kerülte azok társaságát, akik ilyesmivel töltötték az idejüket. Most azonban más kiút híján sorban vett elő népdalokat, műdalokat. A „Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány” kezdetűre rendszeresen visszatért, hadd tudja meg az álnok csábító, mire vágyik igazán. Nem zavarta, hogy szövegismerete hiányos, a hangok gyakran félrecsúsznak, kizárólag a hangerőre koncentrált.
A rejtőzködő szívtipró váltig könyörgött, azonban nála süket fülekre talált. Már alig állt a lábán, amikor a hajnal első jelére a víz végre összezárult a lépcső felett. Fáradtan lerogyott a partra, és sírva fakadt.
– Nem bírok ki még egy ilyen éjszakát!
– Dehogynem – szólalt meg a régen hallott, és most biztonságot ígérő hang –, sokkal, de sokkal erősebb vagy, mint azt gondolod. Hidd el, kevés hajadon állt volna ellen ekkora csábításnak!
– Lehet, hogy életem nagy lehetőségét szalasztottam el! – vitatkozott. – Mint legutóbb Leventét.
– Ha igazán ő lenne álmaid pasija, akkor nem csak csalfa hangon hívogatott volna, hanem megmutatkozik. Mégse tette!
– Rozi, te meg milyen szavakat használsz? Pasi – nevette el magát Gyöngy. – Honnan szedted, itt még nem hallottam!
– Ne is törődj vele, lényegtelen – kerülte meg az egyenes választ a hang.
A következő nap nehezebben telt el, mint az előző. A tengerbe nem mert belegázolni, tartott tőle, hogy felfrissülés helyett esetleg elragadják a tündérek. Sóval átitatódott ruhája dörzsölte a bőrét, ám nem tudta kimosni. Pőrére vetkőzve meg nem akart a víz szélén ülni, hiszen addig csupa férfinak tűnő lényt figyelhetett meg. Két kezére hurkolta a tarisznya szíját, és úgy várta, mi következik. A rémületes események kisvártatva el is kezdődtek.
Sötétedéskor a tenger lángolása nem szűnt meg. Sőt, két oldalt hatalmas, lángnyelvnek kinéző hullám meredt fel, kicsapott a partra, és jóval a háta mögött összezáródott. A falból rémisztő és álomszép alakok serege vált ki, akik vad körtáncot lejtve egyre szorosabb gyűrűbe fogták.
Hópehely vinnyogva keresett nála menedéket. A háttérből mély dobszó adta az ütemet, ritmusára a kör mind gyorsabban örvénylett, a táncosok egybemosódtak, egyetlen szédítő kavalkáddá. Forgott vele a világ. Egyik kezével görcsösen markolta a tarisznyát, másikkal a pulit simogatta kétségbeesetten.
A nyakában függő fiolából váratlanul apró fénypontok garmadája tört elő, körbevette őket, és elzárta szemük elől a vízitündérek kavargó seregét.
– Remény támogat viszontagságos utadon – formálódott képzeletében egy kedves női alak –, soha nem hagy cserben.
A látomás mindent kitöltött elméjében, eltűntek a táncolók, nem hallotta a vadító dobszót.
A nappal hirtelen tört rá. Csodálkozva nézett körül, a táj semmit sem változott ideérkezése óta. Kétségek közt nyitotta ki a tarisznyát. Nagyot dobbant a szíve, amikor fáradtságos munkával készített csanakjait megpillantotta.
Bágyadtan, elcsigázva ült a földön, és várakozott a három napos áztatás végére. Arra számított, az útmutatója azonnal jelzi, ha a feladatot teljesítette. A puli közben izgatottan rótta körülötte az egyre tágabb köröket, orrát a fövenyhez nyomva szaglászott.
– Szóval éjszaka tényleg járt erre valaki – állapította meg. – Szerencse, különben azt hinném, megbuggyantam a vízióimtól.
Hópehely végül visszatért hozzá, hangosat ásított, és szokása szerint a lábához feküdt az aznapi simogatásra. Gépiesen vakargatta, közben fél szemmel a bőrt leste, mikor jelenik meg a következő utasítás.
