16.
– No de nagyi! Ne szaladj már ennyire előre! Még azt sem mondtad el, hogyan fogadta a nagyapám, hogy nem őt választod?
– Nos, akár hiszed, akár nem, ez valamiért sose került szóba közöttünk! Úgyhogy tényleg fogalmam sincs róla! Pedig húsz évig laktunk egymás tőszomszédságában, és naponta többször is összefutottunk a lépcsőházban!
– Tessék? – ennyit tudok kibökni meglepetésemben.
– Hát… az úgy volt… – sóhajtozik –, hogy csak egy pár soros levelet küldtem neki, amikor már mindenen túl voltunk. Tudod, az esküvőn meg a gyámhivatalon. Igazából ezt az anyám fogalmazta meg, én csupáncsak lemásoltam. Végül az apám pedig cenzúrázta.
– A fenébe! Az már rég világos, a Soós dédapám és a Pál zsigerből gyűlölték a nagyapámat! Ráadásul vállvetve terrorizáltak téged! Ám hogy ilyen mélyre süllyedtek, hát olyasmi meg sem fordult a fejemben! Az meg pláne nem, hogy mindebből még a dédanyám is kivette a részét! Ő hogyan lehetett ennyire opportunista? Felfoghatatlan! Szóhoz sem jutok!
– Megértelek, amiért most rettentően megvetsz mindnyájunkat! Sőt, talán még gonosznak is tartasz! Ne is tiltakozz, még ha egy árva szót se szóltál volna, ez akkor is lerí a képedről! Borzasztóan sajnálom, hogy így történt! Hogy ennyire befolyásolható és még annál is gyengébb voltam! És higgyél nekem, visszacsinálnék én mindent, ha lehetne! Örökké sajnálni fogom, hogy ezt a pár sort leírtam:
„Kedves Imre!
Ezúton tudatom magával, hogy folyó hó 7-én szerelmi házasságot kötöttem a Kövi Pállal. Úgyhogy engemet ezután már ne keressen, mert én ebben az életben soha többé még csak látni sem akarom magát!
És a Gerduskát se keresse soha! Ne írjon neki levelet, ne küldjön ajándékot! Az urammal ketten fogjuk felnevelni őt! Nincsen szükségünk magától semminemű támogatásra. Az egyetlen dolog, amire kérem, hogy ha véletlenül mégis találkozna vele, akkor semmi szín alatt ne árulja el neki, hogy nem az uram, hanem maga az édesapja!
Az Isten áldja!
Kövi Pálné”
– Ennyi?! – kérdezem felháborodva, mikor könnyezve elhallgat.
– Bizony, Ilmuskám, bizony, hogy ezt leírtam! És ezzel megbocsáthatatlanul vétkeztem az én Imrém ellen! És hát végeredményében szegény anyád ellen is. De az Isten szerelmére kérlek, hogy higgyél nekem, azon nyomban megbántam, amint bedobtam a levelet a postaládába. Viszont azon, hogy feleségül mentem a Palihoz, már nem változtathattam. Sajna, akkor még csak nem is sejthettem, hogy az idő múlásával minden egyre rosszabb lesz! No de nem akarok én most se panaszkodni, se keseregni neked emiatt! Inkább folytatnám végre azzal, hogyan kaptuk meg ezt a lakást, és költöztünk ide.
Könyörgő, bíztatást váró kutyatekintettel néz rám. Látom, érzem kétségbeesett igyekezetét, hogy legalább szavakban jóvátegye a jóvátehetetlent. Sajnálom ezért. Ám hogy anyu nevében megbocsássak, hát az nem jön a számra! Most még nem! Hogy később mi lesz? Majd kiderül, ha már mindent elmondott, amit akart. Azonban addig sem akarok meglágyíthatatlanul kőszívűnek látszani.
– Nem kétlem, hogy szívből, őszintén bánod ezeket a dolgokat. Úgyhogy csupa fül vagyok!
Megkönnyebbülten kortyol rég kihűlt teájából, azután hátradőlve beszél tovább:
– 51. május közepén az egyik este a Pali roppant büszkén jött meg a munkából, és nagy titokzatosan egy pecsétes papírt dugott az orrom alá:
„A Budapesti XII. kerületi Tanács VB. (továbbiakban Tulajdonos) 1951. június 1-ei hatállyal kiutalja Kövi Pál elvtárs (továbbiakban Bérlő) számára a Budapest, XII. kerület Böszörményi út 3/a fsz. 2. szám alatt található kettő szoba összkomfortos lakás (továbbiakban Bérlemény) bérleti jogát. A lakás havi bérleti díja 56 Ft, melyet a bérlő köteles minden hónap 5. napjáig a házfelügyelőnek befizetni.
A Bérleményben jogszerűen és tartósan Kövi Pál, Kövi Pálné született Soós Berta, továbbá Kövi Gerda, Kövi Sándor, Kövi József és Kövi Benedek kiskorúak élhetnek. További családtagok, kivéve Kövi Pál és Kövi Pálné házasságából ezután születendő gyermekeket, Bérleménybe történő bejelentéséhez a Tulajdonos előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. Bérlő jelen kiutalás alapján sem albérlővel, sem ágybérlővel bérleti szerződést nem létesíthet, a Bérlemény használatát másnak át nem engedheti.
Bérlő köteles a Bérlemény kulcsait legkésőbb 1951. június 5-ig a házfelügyelőtől átvenni, és nyolc napon belül a Bérleménybe beköltözni.
A bérleti jog másra át nem ruházható. A bérleti díj rendszeresen késedelmes megfizetése, továbbá a Bérlemény nem rendeltetésszerű használata, vagy karbantartásának elmulasztása, melyet a házfelügyelő hathavonta köteles ellenőrizni, a bérleti jogviszony 15 napon belüli megszüntetését vonja maga után. Ebben az esetben a Tulajdonos nem köteles biztosítani a Bérlő számára semmilyen lakhatási lehetőséget.”
