– A forradalom után már nem. Biztosat persze senki se tudott, csak rebesgették, hogy talán disszidált. De hát ezt sokakra mondták akkoriban! Mindenesetre az osztályt átvette a Kiss Anna. Tudod, akit anyád a naplójában Panni néniként emlegetett.
– Hm… ezek szerint anyu tényleg jól gondolta, hogy a Csupor Lili néni pikkel rá!
– Hát… ezt azért így nem mondanám! Maradjunk annyiban, az anyád megtáltosodott az Anna keze alatt. No de hadd folytassam! Egyszóval soha… pontosabban csak rettentő kevésszer panaszkodtam az Imrének. Ez volt az egyik ilyen alkalom. Nyugtatott, hogy majd elrendezi a dolgot. Még aznap este be is csöngetett.
„– Palikám, gyere, az Imre akar veled beszélni! – szóltam be a szobába, ahol a tv-t bámulta.
– Jó estét, szomszéd! Kérem, jöjjön át egy szóra!
– Már miért mennék, házfelügyelő elvtárs? Ha hivatalos ügyben akar valamit, akkor azt mondja el itt! Ha pediglen nem, akkor meg hagyjon engem békén! – nyegléskedett a Pali.
– A maga érdekében nem a gyerekek meg a lakók előtt beszélnék. De ha ragaszkodik hozzá, természetesen itt is elmondhatom, amit akarok – őrizte meg az én Imrém a hidegvérét.
– Nézze, szomszéd – folytatta már a házmesterlakásban –, rosszul teszi, ha szakmunkásképzőbe szándékszik küldeni a Gerduskát.
– Ehhez meg mi a fészkes fene köze van, Berg? Hivatalosan én vagyok ugyebár az apja a lánynak! Úgyhogy azt fogja tenni, amit én akarok! És ebbe nem pofázhat bele senki, legkevésbé maga! Akár tetszik ez magának, akár nem! És nekem ne tömje mindenféle marhasággal a gyerek fejét, mert bizisten, nem állok jót magamért!
– Nézze, szomszéd, most nem erről van szó! Ne higgye, hogy ebben csak én vagyok más véleményen! Ehhez biztosan lesz egy-két szava a gyerek osztályfőnökének! Sőt, szerintem a gyámügynek is! Talán még a kerületi PB-re is behívatják!”
Csodálkozom, amiért nagyapám a gyámüggyel meg kerületi PB-vel fenyegette a Pált. Hihetetlen, ha bárki komolyan vett volna egy ilyen kijelentést! Vagy 59-ben még így mentek a dolgok? De mielőtt ezt tisztázhatnám, nagyi máris lendületesen mesél tovább:
„– Mert feljelent?
– Maga is pontosan tudja, hogy én nem vagyok az a jelentgetős fajta. Azt majd az iskola teszi meg, ha maga makacsul kötné az ebet a karóhoz. A Gerduska túl jó tanuló ahhoz, hogy hagyják csak úgy elkallódni a maga begyepesedett nézetei miatt. Ha netán még nem vette volna észre, ma már más szelek fújdogálnak, mint pár éve. Az országnak értelmiségiekre is szüksége van.
– Nekem meg négy nyavalyás kölköt kell etetnem meg ruháznom meg iskoláztatnom! És minden fillér számít ugyebár!
– Jaj, Palikám – vetettem közbe nagy bátran, tudván hogy az én Imrém támogat –, ha lemondanál arról a büdös bagóról meg a kocsmázásról, mindjárt több maradna!
– Nézze, szomszéd, maga felnőtt ember! Természetesen azt csinál, amit akar! – mondta gyorsan az Imre. – Azonban ne csodálkozzon, ha az ivócimborái ferde szemmel néznek magára, netán kiközösítik! És arra is gondoljon, hogy a Gerduska mit fog szólni az egészhez, ha majd felnő!
– Na nekem ebből elegem van! Szarok rá, hogy ki mit szól ahhoz, hogy hol tanul az én lányom! És senki fenyegetését nem tűröm el! Magától a legkevésbé! Gyere, Berta! – ordította a Pali, és köszönés nélkül otthagyott minket.”
– Képzelheted, hogy mennyire elkeseredtem a Pali makacsságtól!
– Ez teljesen érthető! De mondd, nagyapa tényleg komolyan gondolta, hogy a pártbizottság emlegetésétől a Pál majd jobb belátásra tér?
