– Te azt el se tudod képzelni, hogy mit éreztem, amíg az ítéletet hallgattam! Akkor igazán csak annyit fogtam fel, hogy nem vagyok bűnös! A részleteket ugyanis még az indoklás felolvasása közben se értettem meg igazán.
– Áruld már el, légy szíves, mennyi idődbe telt ezt így, szó szerint megtanulnod? Tudod, ez a szöveg sokkalta bonyolultabb, mint bármelyik matematikai levezetés, amit valaha is be kellett bifláznom.
– Bizony, én ezt borzasztóan sokszor elolvastam. Még évekkel később is. Főként olyankor, amikor elfogott a bizonytalanság, vajon jól döntöttem-e, hogy újra a Palihoz mentem? Úgyhogy a jegyzőkönyv többi részét is szinte szóról-szóra fel tudom neked idézni. Hallgasd csak!
„– Az ítélet indoklása következik, üljenek le, elvtársak! – mondta a bírónő.
– A Bíróság megállapítja, hogy az ítéletben felsorolt házasságokat a felek abban a hiszemben kötötték, hogy az mindenben megfelel a hatályos törvényi előírásoknak. Soós Berta a Bíróságnak benyújtotta Berg Imre 1947. november 5-én kelt hatósági holttá nyilvánítási végzését. A Bíróság megállapította, hogy az mindenben megfelel a hatályos törvényi előírásoknak. A végzés kiállításával a hatóság Soós Bertát jogerősen özvegynek, Berg Imrével kötött házasságát pedig megszűntnek nyilvánította. Ebből kifolyólag Soós Berta jóhiszeműen kötött házasságot 1947. november 18-án Kövi Pállal.
Mindazonáltal a Bíróság megállapította, hogy Berg Imre 1949. december 19-én a szovjet hadifogságból hazatérve előírásszerűen jelentkezett a BM illetékes hatóságánál, amely őt a hatályos törvényi előírásoknak megfelelően 1949. december 23-án igazolta, és számára a szükséges személyi okmányokat kiállította. Ebből kifolyólag a fent említett holttá nyilvánítási végzés de facto érvényét vesztette, amely eljárást a BM illetékes hatósága hivatalból megindította. Ebből kifolyólag jött létre az a törvénysértő állapot, amely miatt Soós Bertát, saját, 1949. december 28-án történt bejelentésére alapozva a BM illetékes hatósága megvádolta.
A felsorolt tények alapján a Bíróság megállapította, hogy Soós Berta akaratán és önhibáján kívül került a törvénysértő állapotba. A törvénysértő állapotot Bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint szünteti meg.
A Bíróság Soós Berta a rendelkező részben felsorolt kiskorú gyermekeinek elhelyezésével kapcsolatos rendelkezéseit nevezett kiskorúak egészséges fejlődésének érdekében hozta.
– Ügyész elvtárs, elfogadja az ítéletet? – kérdezte metsző hangon a bírónő.
– Tisztelt Bíróság, elfogadom – válaszolta az vérvörös arccal, a dühtől remegve.
– Soós Berta, ön akar-e élni fellebbezési jogával?
– Nem, kérem – dadogtam.
– Fellebbezés hiányában az ítélet 1950. június 13-án jogerőre emelkedett. A tárgyalást berekesztem! – jelentette ki a bírónő, és felállt.
– Bírónő elvtársnő, kérem szépen, velem, meg a gyerekeimmel mi lesz most? – kérdeztem félénken.
– Elvtársnő, az ítéletben a Bíróság mindent pontosan meghatározott – válaszolta kioktató hangsúllyal, láthatóan sietve. – De mivel a dolgozó népünk jogrendszerében még nem eléggé jártas elvtársaknak első hallásra az esetleg nehezen érthető, kivételesen további magyarázatot adok. Tehát, elvtársnő, maga fiatal és egészséges. Négy kisgyermek nyilvánvalóan boldog anyukája. Mindazonáltal maga mostantól ismét hajadon. Rákosi elvtárs és a párt szétrombolta a klerikális béklyókat, így kommunizmust építő népünk sikerrel számolhatta fel a gaz imperialisták embertelen, kegyetlen, munkásellenes intézkedéseit. Többek között azt, hogy a gyermeküket egyedül nevelő anyákat hátrányosan megkülönböztetik. Ezt legjobban Rákosi elvtárs erre vonatkozó bölcs és népünk felemelkedését szolgáló iránymutatása fejezi ki: Asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség! Ezért Rákosi elvtárs és a párt mindig biztos támasza lesz magának, elvtársnő, és a gondjaira bízott gyermekeknek is, akik dolgozó népünk boldog jövőjének zálogai. Nevelje őket Rákosi elvtárs bölcs iránymutatásait mindenkor szem előtt tartva a kommunizmust építő dolgozó népünk hasznos tagjává! Ebből kifolyólag maga szabadon dönt arról, kivel és mikor köt házasságot, vagy pedig független, dolgozó nőként kizárólag maga neveli a gyerekeit. Mindazonáltal úgy látom, kérőkben máris bővelkedik. Ne döntsön elhamarkodottan! Mindig tartsa szem előtt, hogy népünk a Sztálin elvtárs vezette nagy és dicső Szovjetunióval vállvetve harcol a világ még elnyomott proletárjainak szabadságáért. És minden öntudatos magyar elvtársnak szent kötelessége, hogy egyéni ambícióit és boldogulását eme harcnak alávesse! Nos, elvtársnő, ugyebár most már minden világos, és mindent ért! Szabadság, elvtársak!”
